Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Paál László: Somogy megye sajtója 1891-1918 (Második közlemény)

Néhány pontos aláírásból és egyéb jelekből - pl. az írások tartalmából - arra következtethetünk, hogy a szellemi foglalkozásúak eléggé széles köre ragadott tollat és jelentkezett írásával valamelyik szerkesztőségben. Részben szépírói, költői, részben szakmai ambícióikat próbálták megvalósítani a nyilvánosság megyei és helyi fórumainak segítségével. De természetesen nem voltak kevesen azok a külső cikkírók, levelezők sem, akiket a közügyek iránti őszinte érdeklődés, társadalmi felelősségérzet késztetett írásra. Politikai eszmék, nézetek a lapokban A politikai nézetkülönbségek, csatározások természetesen jól nyomon követhetők a lapok hasábjain. Az eltérő illetve ellentétes felfogások - pártállásnak megfelelően - elsősorban a parlament és a kormány munkájának figyelemmel kísérésében, kommentálásában, a törvény-előkészítések körül kialakult vitákban jelentek meg. E témákban nagy rutinnal fejtették ki véleményüket a lapok gyakorlott vezércikkírói. (Rendszerint név nélkül.) Ki-ki vérmérséklete szerint alkalmazva durva, sértegető vagy éppenséggel ironikus hangnemet. Ezekkel az írásokkal azért nem tartom fontosnak foglalkozni, mert nem tükröznek megyei sajátosságokat: az országos, azaz fővárosi sajtó is hasonló módon vett részt a parlamenti vitákban. A megye sajtótörténete szempontjából izgalmasabb feladat annak vizsgálata, miképpen reagáltak a lapok a század végén, majd a következő években is az egész országban pánikot keltő agrárszocialista mozgalmak hírére. Merőben új és félelmetes jelenséggel került szembe a társadalom, amely általában még a konzervatív Somogy is - elfogadta a kapitalizmus és vele a liberális eszmék térhódítását. Csak éppen a többség nem számított az új rendszerrel járó, nem éppen kedvező jelenségekre. Legalábbis erre utalnak a sztrájkok, bérkövetelések nyomán megjelent első írások. Hogy mennyire felkészületlenül érték az alföldi megmozdulások a somogyi újságírókat is, bizonyítják a nagyfokú tájékozatlanságról, elképesztő politikai, közgazdasági analfabetizmusról árulkodó írások. Melyekből minden más veszélyt felülmúlóan áradt a rettegés. Az újságok hangja az első hírekre a felháborodásé volt. Mi is történik itt? Llogyan lehet ezt megengedni a hatóságoknak? Hol vannak az illetékesek, mindenekelőtt a fegyveres rendfenntartók? Mi lesz ezzel az országgal, ha meg lehet tagadni a munkát, magasabb bért lehet követelni? Ez teljes romlásba dönti az országot! És kik a felelősek azért, hogy az eddig oly jámborul, mintegy patriarchális viszonyban robotoló nincstelenek egyszer csak nem fognak kaszát aratáskor? Az első ijedtségben a szocialista felforgatók személyében találták meg a bűnösöket: a „falun járó boldondítók" váltak a lapok támadásainak célpontjaivá. Akik „megzavarják a munkások fejét", „fölforgatják a társadalmi rendet, hogy azután a zavarosban halásszanak". Igen, a „szocialista ügynökök", akik , Járják a vidéket, és szítják a tüzet." ,,Ezekre kell több gondot fordítani."-' És persze a liberális sajtóra, amelynek felelőtlen újságírói kihasználják a lehetőséget az izgatásra. - „A parasztszocializmus száz és száz fejjel nő ki izgató melegágyából. Le kell számolni vele, kifogástalan kézzel" - követeli a Somogy cikkírója. Majd felháborodott hangon méltatlankodik: - „Azok fordulnak a föld és gazdáik ellen, akik földből és jószágból élnek."

25 Még a század utolsó évei-