Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban

iparos munkáját, melynek azért már jobbnak kell lennie, mert kénytelen versennyel kell szemben szállnia. (...) Három-négy millió magyar ember látta kulturális érettségünket, köztük közel félmillió a föld (sic!) népéből. Amazokban a magyar nemzet erejének tudatát, emezekben a magyar állameszméhez való ragaszkodás érzetét élesztette és erősítette a kiállítás."

{n - írta büszkén 1896 novemberében a „Kaposvár" című hetilap publicistája. A magyarság valóban szép reményekkel tekinthetett a jövő elé. Hogy aztán, a majd negyedszázaddal későbbi események, sajnálatos módon nem ezt a bizalmat igazolták, annak minden bizonnyal az is oka volt, hogy a magyar politikusok egy része látványból levont következtetéseket nem az Országos Ipartanács mértékadé) visszafogottságához igazította. Az ünnepségek sora, ezek káprázata, a harmincmilliós magyarság álomképe, a verbális hazafiság és a dinasztiahűség, a nagyhatalmiság érzete sokak számára nem tette lehetővé, hogy Jókai Mór szelíd szavait is meghallják.

122 Ők örömmel nyugtázták az asszimilálódó zsidóság szavait a pesti izraelita nagyhitközség május 1-jei ünnepi istentiszteletén, ugyanakkor nem olvasták kellő figyelemmel Roman Miron görögkeleti metropolita szintén májusi körlevelét.

123 Figyelmüket pedig inkább az őszi országgyűlési választások kötötték le. A kortárs Gratz Gusztáv szerint azonban az a nagy haladás, melyet a kiállítás demonstrált, ekkor érte el a csúcspontját, s tempója ezt követően lassúbb lett.

12

' A történetíró - jogtörténész, Eckhart Ferenc három és fél évtized múltán visszatekintve úgy értékelte e kort, hogy a millenniumot az egész magyarság uralkodóijával látszólag a legnagyobb egyetértésben ünnepelte meg. A nemzet a zavartalan külső béke hatása alatt a jólét eddig nem látott fokára emelkedett, a magyar állam dús lombozatú fáját azonban belülről féreg rágta"*

2

*

1

.