Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
Mert hiszen a millennium megünneplésének kettős célja van-, méltó módon kifejezni a magyar nemzet örömét és büszke önérzetét a felett, hogy a gondviselés és a nemzet életrevalósága [...] ezer esztendőn át fenntartotta a magyar nemzetet és a magyar államot; és megbizonyítani, hogy a magyar nemzet méltó volt a gondviselés kegyére, civilizációjának magas foka pedig, melyet önerejéből ért el, méltóvá teszi arra, hogy Európa mívelt nemzetei között előkeléí helyet foglaljon el." 119 A „Kaposvár" vezércikkírójához hasonlóan, de annál egyszerűbben foglalta össze véleményét a város polgármestere, mikor azt mondta, hogy ez „... a kiállítás van hivatva bizonyítani a mi haladásunk mértékét a művészet, ipar, kereskedelem s mezőgazdaság terén; egy kirakat az, melynek minden darabja az ország nagy és gazdag tárházából van véve." 120 A kétségtelenül nagy körültekintéssel megszervezett - két, a történelmi és a jelenkori részből álló - kiállítás rendezői minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a bemutatott tárgyak, termékek és termények ezeknek az elvárásoknak megfeleljenek. Nos, ami az ezredéves mérleget illeti, a látványos ünnepségek, a kiállítás, az ott bemutatott termékek és tárgyak, a pazar kivitelezésű, sokszor historizáló városligeti pavilonok, a főváros világvárosi ragyogása, Európa első földalattija, az új Duna - híd, a közel 6 millió látogató, egyik másik magyar nagyváros rohamos fejlődése, gazdagodása mind-mind azt hivatott bizonyítani, s nem is alaptalanul, hogy hányatott évszázadok oda, vészterhes évszázadok ide, ez az ország azért bizony csak letett valamit a világ asztalára. A szellemi kultúra nagyléptékű haladását folyamatosan lehetett érzékelni. A nagyszámú napilap, a gyarapodó könyvkiadók mennyisége már meghaladta az átlag európai mutatókat. Mindenképpen impozánsnak kell tekintenünk a pozitivista tudcSs - szerzők munkáit: a megyei és a városi monográfiákat, az okmánytárakat, a történeti sorozatokat, a hatalmas irodalom - és művelődéstörténeti könyveket. Somogy vármegye sem szégyenkezhetett. A vasútépítések (1896-ban adták át a kaposvár-fonyódi vonalat) mind nagyobb területeket kapcsoltak össze. A balatoni régió ekkor indult meg az ígéretes fejlődés útján. A sors akaratából éppen a millennium évében kezdte meg polgármesteri hivatalát Németh István. Még ugyanabban az esztendőben kezdetét vette Kaposvár látványos, az országos átlagot is messze meghaladó ütemű fejlődése. A„... kiállítás, mely hozzánk vonzott mintegy kétszázezer idegent, akik között a külföld legkiválóbb nemzeteinek írói, politikusai, szereplő férfiai voltak; akik fölismerték erőnket és hivatásunkat a kultúrában; akik nem szűntek meg a dicséretben, a magasztalásban: [...] az exotikus rágalmakat összetörte, a külföldet alkotóképességünkről, politikai érettségünkről fölvilágosította (...) A kiállítás nemzetünk erejének olyan teljességét tárta az ország elé, hogy egy csepp jóakarattal minden igaz magyar szükségletét beszerezheti hazaiforrásból... Az ilyen külföldi gyártmányokat látszólag csakis az olcsóság jellemzi: sem szín, sem ízlés, sem tartósság dolgában meg sem közelíti a hazai
