Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban
szőkét, a borokat, a feltűnően sok gyapjút, a méhészeti termékeket és a háziipari cikkeket. Ezek egyhangúságát oldandó, a látogatók megtekinthették a Balatonról, a Biedermann-féle mozsgói és a piaristák mernyei uradalmáról fényképeket. ,A megkapóan gazdag kiállítás közepén vannak: a somogyi pásztorélet hü typusai, a kanász és birkás, a másik részen az ebédet vivő juhászné. Mind életnagyságban; arczok, ruhájuk, kinézésük s minden Somogyi (sic/)/"* 2 E kiállításban számos nagybirtokos és nagybérlő nevét is olvashatták a kortársak, így: Biedermann Ottóét, Gosztonyi Mihályét, Gaál Dénesét és Gyuláét, gróf Hunyady Imréét, gr. Jankovich Tivadarét, gróf Jankovich - Bésán Gyuláét, Kacskovits Kálmánét és Zoltánét, Maár Gyuláét, Somssich Andorét, Adolfét, Imréét és Imrénéét, gróf Széchényi Gyuláét, gróf Zichy Istvánét stb. A szekción belül külön csoportot alkottak a nagy borvidékek többszörös díjnyertes nedűi. A megyében folyt talajjavító munkákat a hat Balaton menti és marcali vízlecsapoló társulat mutatta be. Az erdészeti és vadászati csoportban a 210 kiállító között nyolc somogyi résztvevő is jelen volt. Ok különféle „erdészeti és vadászati tárgyakat" mutattak be. Gróf Somssich Ödön, gróf Somssich Imréné és Maárffy Emil agancsgyűjteményét is felajánlotta a kiállításba. 83 ,ftz iparról nem is szólunk; legjobb és legnevezetesebb iparosaink maradtak ki; nemcsak a megyei, de a nagy kiállításból is. Nem láttuk ott Mayer Vilmos kaposvári kocsigyárost, ...A szövő ipar nagyban dívik Somogyban, s csak hírmondója van itt;... " Hl - írta Roboz István, kinek többször megfogalmazott kritikai észrevételeit az akkori ismeretek alapján tulajdonképpen helytállónak tarthatjuk. Ezekben az esztendőkben azonban - s most nemcsak a cukorgyárra lehet gondolni - számos olyan vállalkozás indult Kaposváron és az egyes járási székhelyeken (pl. Barcs, Csurgó vagy Nagyatád), mely ugyan ekkor még talán nem készített kiállítható terméket, de egy-két év elteltével már igen. Tán ez lehetett az oka annak, hogy a kor és az utókor felületes szemlélője csupán az agrárszféra dominanciáját érzékelte. Természetesen ezt a trendet erősítette, hogy a rendezésben - amúgy dicséretesen - oroszlánszerepet vállalt Somogy Megyei Gazdasági Egyesület nyilvánvalóan az agrárius érdekeket is képviselte. Nos, a különféle ipari csoportokban kevés somogyit sorolt fel a kiállítási katalógus. A bányászati, kohászati, vas- és közlekedési csoportokban a hétszáznál is több kiállító között csupán három Somogy megyeit találtunk: Balozsa József nagyatádi kovácsot, aki patkókkal, Tavali József szigetvári kovácsot, aki eketaligával és Kovács István szárszói csónakkészítőt, aki pedig egy evezős csónakkal állt a vendégek elé. 85 Hatan képviselték a vármegyét az építőiparban. Borovicz Manó (Kaposvár), Horváth József (Kaposvár), valamint Kovács Ferenc és István (Csurgó) kályhakészítők különböző fajta fűtőalkalmatosságokat mutattak be. Hudetz József kaposvári kőfaragó egy „román stylű márványoltárt" készített. A szintén kaposvári Lencz György építőmester és téglagyáros téglaipari termékeit küldte el. „Somogyvármegye közönsége" pedig tervrajzokat adott a főcsoportba. 80 A kéthelyi Szalay Károly asztalos egyedül volt somogyi a „fa-, bútor- és dekoratívipari" csoportban. O egy szekrényt mutatott be, ,fiókkal és felül majolikatar tóval. " 8 "
