Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bősze Sándor: Somogy a millennium fényeiben és árnyaiban

látott semmilyen lehetőséget. Parall Gusztáv nyugalmazott gazdatiszt személyében azonban megtalálta az alkalmas segéderőt.

39 A vármegyei helyi bizottság alakulási ülésére visszautalva, a szervezők egyik legnagyobb gondja a szükséges pénzügyi feltételek megteremtése volt. A megyei törvényhatóság létrehozta az Ezredéves Kiállítási Alapot, melyen mozgó pénzek útját nem állt mékiunkban követni, mert a legfontosabb pénztárnaplók (1893-1896) végül is nem kerültek levéltári őrizetbe. Az 1897-től 1922-ig(?) folyamatosan vezetett kötetek'

0 - a bürokrácia örök dicsőségére ugyan állandó maradványokat görgettek maguk előtt. Ebből azonban nem derül ki, hogy kamathaszonról, bevételről avagy visszatérített összegről volt-e szó. A kiállítási bizottság iratai inkább azt engedik sejtetni, hogy gyakorta szenvedtek pénzhiányban. Ezt úgy igyekeztek áthidalni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Kiállítási Irodájától, a vármegyei gazdasági egylettől és magánemberektől kértek támogatást, illetőleg a megye pótadót vetett ki. A földművelési tárca és a gazdasági egyesület ugyanazzal az indokkal utasította el a kérést, jelesül: erre nem volt költségvetésük.

11 Még 1894 augusztusában illetve decemberében készült egy, a kereskedelmi, pénz- és hitelügyi csoport létesítésére Magyarországról befolyt pénzadományokat felsoroló kimutatás.'

2 A 114 kereskedő között eg)' somogyi polgár nevét sem találtuk. A 319 felsorolt pénzintézet és testület sorában a Dél-somogyi Takarékpénztár Rt.-ot, a Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár Rt.-ot, valamint a Tabvidéki Takarékpénztár Rt.-ot leltük fel. Míg a három intézmény összesen 73 forintot fizetett be, addig bő 113 000 folyt be a többi adományozótól. Nos tehát, nem számítva a csökölyi tájház felállítására szervezett, később részletezendő gyűjtési eredményt, a Somogy Vármegyei Mezőgazdasági Helyi Bizottságnak tulajdonképpen a tőkeforrást tekintve meglehetősen behatárolt lehetőségei voltak. A megye ekkor majd három évtizedes múltra visszatekintő hetilapja, a „Somogy" - úgy is mint a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye - kiemelt figyelmet szentelt a millenniumi ünnepségeknek. A szerkesztő, Roboz István és fia, Zoltán egyébként az említett egyesület tagja is volt. A maga sajátos eszközeivel Roboz lapja kezdettől fogva segítette a somogyi bizottság munkáját. A sajtóorgánum a vármegyébe érkeztét követően haladéktalanul s címoldalon adta mindenkinek tudtul Lukács Béla fölhívás a közönséghez!" kezdetű felszólítását.

43 A következő írással már a megye lakosságát igyekezett a „Somogy" buzdítani: ,JKétség nem férhet hozzá, hogy Somogynak, mint speciális termelő megyének, minden erejével részt kell venni a kiállításon, amelynek védnökségét ő Felsége, legkegyesebb királyunk méltóztatott elfogadni. Magas nemzeti cél évtizedek haladásának fényes sikerei vannak az ünnephez kötve, s minden hazafinak kötelessége vállvetve azon dolgozni, serkenteni, közrehatni, hogy a kiállítás minden tekintetben méltó legyen ezredéves múltunkhoz. Megvagyunk győződve róla, hogy uradalmaink nagynevű képviselői: egy gr. Festetics Tasziló, gr. Zichy Béla, gr. Széchényiek, gr. Jankovichok, a hg. Fszterházy uradalom bérnöksége, a magyar ált. Hitelbank, kiváló gazdáink fényesen lesznek képviselve termékeikkel.