Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
nyúlt, a fogékonyaknál pedig nem tartott 6-12 hétnél tovább. Ezek ellenére az oltóanyag használatban maradt, s azóta több javítási kísérleten esett át, további 50 évre megmaradt a használata. Miután az I. világháború után újabb járványok jelentkeztek, a kutatás más irányba fordult. A két világháború közötti időben a hajózás, a vasút, repülő közvetítésével a kolera a déli kontinensek meleg övezeteinek mocsaraiban hozott létre kolóniákat. Afrikában, Dél-Amerikában a tenger közeli folyódeltákban hamarosan mind a három törzs kimutathatóvá vált, de Dél-Amerikában azA7-7or vált uralkodóvá. A védelem módszerei s az oltások sem hoztak újat ezeknek a vidékeknek a szociális és alacsony higiénés viszonyai miatt. Mivel Amerika északi területei az említett okok, majd a II. világháború folytán egyre veszélyeztetettebbé váltak, a kutatás, a megelőzés és a gyógyítás vonatkozásában is felélénkült. Az ezekbe az államokba behurcolt fertőzések, melyek a növekedő turizmus folytán gyakoribbá váltak, a gyógyítás terén is mélyreható változásokat hoz különösen mióta az antibiotikumok alkalmazása elterjedt. Jelentős szemléleti változás is kialakult a gyógyítás rendszerében. A különféle formájú ,,védoltások" eredményességének laboratóriumi követése bizonyította, hogy antitoxin a kolera ellen a vérben nem alakul ki, s ennek az az oka, hogy sem a vibrio, sem a toxinja nem került a nyirok- és vérkeringésbe. A toxin elleni gyógyszer, a vibriók életképességének a gátlása, csak helyileg oldható meg. A toxin hatástalanításának a kutatása még nem járt sikerrel, de a vibriókkal az utóbbi 50 évben tökéletesített antibiotikumokkal meg lehet birkózni, mindaddig, amíg a vérkeringés rendezett, folyadékvesztéses sokkállapot nem alakul ki. A kolera végstádiumát éppen ennek a sokknak a kialakulása jellemzi, s egyben az életet is veszélyezteti. A gyógyítás stratégiája megváltozott, elsőrendűvé vált a dehydrációs állapot gyors megszüntetése, a vérkeringés normalizálása, s ha ez sikerrel jár, akkor lehet bevetni az antibiotikum legmegfelelőbb fegyverét. A korszerű kezelés ezek szerint abból áll, hogy fél-egy órán belül az elvesztett folyadék kétharmadát minden lehetséges módon vissza kell juttatni az érrendszerbe, hogy az abban maradt, vízben nem oldódott elemei felhíguljanak és a keringés helyreálljon. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor semmiféle antibiotikum nem segít. Az elvesztett folyadékmennyiség további harmadát lassan, részben itatással pótolni lehet, s ez az az időpont, amikor a legmegfelelőbb antibiotikum bélrendszerbeni alkalmazásának az ideje elérkezett. Ezt, ha nyelőképes a beteg, akkor bélben oldódó kapszulában adagolt gyógyszerrel, vagy ha nem képes, akkor szondával lehet a vékonybélbe juttatni, oldott formában. Ez a kezelés elveiben a mai gyógyítás módszere, mely szabályszerű lebonyolítás mellett 97-98%-os gyógyulást eredményez. A fenntartott 3% az elkerülhetetlen szövődmények (többségében veseelégtelenség) számlájára írható. A megelőzés módszereit most dolgozzák ki a méregtelenített, gyengített baktériumok kapszulában, szájon át adagolt módszereivel, mely az eddigi oltásos módszereknél tartósabb védettséget biztosít. 31
