Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

koleraorvossá, mert a városban már polgári kolerások is voltak, s az itt lévő mintegy 150 kolerás és koleragyanús katona súlyosabb járványt idézhet elő. Németh Péternek azonban más fontos teendői voltak tisztikara összeállításával, s így csak augusztus 18-án tudott időt szakítani arra, hogy Csorba visszahívó levelét megírja, és azt a marcali szolgabíró, a főorvos fia útján Pestre küldje. A levél utolsó sorai figyelemre valók: „Megszabadulva a Zsarnok vas igája alól és talán kinyugodva már, jöjjön közénk, hogy Baráti karjai közt méltatlan Kegyedre áradt bántalmait mielőbb felejtse. Különös tisztelettel: Németh Péter cs. kir. országos biztos. Kaposvár Augusztus 18-án 1849."

16 A több irányból érkezett hívó szónak az orvosi lelkiismeretének eleget téve, Csorba augusztus 23-án Székesfehérvárra utazott a hivatalos postakocsival, onnan másnap az engedélyezett Eszterházy-jarattál a fiához és Pfefférhez Marcaliba érkezett. Ott bevárta sógora, Patczkó karádi járásorvos érkezését, augusztus 26-án Kaposvárra utaztak. A három orvos és a marcali járás főbírája Csorba Ede és a karádi járás főbírája Bernáth József, Roboz Pál az igali járás főbírája is, hogy együttesen beszéljék meg a főorvos bemutatkozása után a kolerajárvány teendőit. Ekkor a 123 községből 74 volt már fertőzött, s járvány átterjedt a Kaposvári járásra is. A koleraorvosok beosztása megfelelő volt, de néhány helyre kisegítőket kellett kérni a fertőzésmentes Szigetvári és Babócsai járásból. A kinevezéseket a megyefőnöknek kell megtennie a főorvos előterjesztése alapján. Meg kell határozni a kirendelési díjazást is és nyilvánossá tenni, hogy a járvány minden költsége a vármegyét terheli. A Csorba által írt felhívás és tanácsok, melyet már 28-án benyújtott, a cenzor véleménye szerint magyar, német és horvát nyelven kellene kibocsátani. E huzavonák miatt Csorba a saját költségén kényszerült kinyomatni a magyar nyelvű plakátját „Isten Mindnyájunkkal!" felhívással, szeptember 11-i keltezéssel, amikor már látszólag a járvány ereje csökkenni látszott. Ezeket megküldték a koleraorvosoknak a községeik számának megfelelő számban. Az ebben kifejtett nézetei nem jelentettek haladást a századeleji felfogáshoz képest: ,,Azok, akik nem félnek ezen betegségtől, ha megkapják is azt, könnyebben gyógyulnak. Hajlamot ezen betegségre a levegő saját járványossága ad: s kifejti, előállítja azt a meghüttés, az ételben, italbani hiba, mértéktelenség - főképpen, ha még a szenvedély p. o. harag, félelem, lélek nyugtalansága hozzájárul".

16 Mindenki szerencséjére a járvány szeptember közepétől rohamosan csökkent és október 10-e után már újabb megbetegedésekről, halottakról nem érkeztek jelentések. A járvány összegezését és a jelentés előkészítését Pfeffernek kellett vállalnia, ki a jelentések alapján 109 község fertőzöttségét és 1852 bejelentett halálozást közölt, de ebben az összesítésben nem szerepelt az a 142 katona, akik a marcali, segesdi és a kaposvári kórházakban haltak meg. Ezeket is a polgári halottak mellé számolva, 1996 kolerás halálozást kellett megállapítani. A halottak megállapítása során feltűnt, hogy az Országos Statisztikai Hivatal a halotti anyakönyvekben a Szigetvári járás nélkül 1849-ben 13 277 halottat említ, amihez az azóta elcsatolt Szigetvári járás 502 halottjával együtt, és leszámítva Siófok 108 halottját, Somogy vármegyét 13 671 halott terheli. Mivel sem az előző 10 év, sem az 1855-ig terjedő éves halálozás nem volt nagyobb 9000-nél, ezért a többlethalálozás 4671 lenne, melynek tekintélyes részét a kolerahalálozás terhére kellene írni. A kolerás területek anyakönyveinek gondos átvizs-