Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)
Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz
főorvos, hogy javaslatot tegyen: a nemzetőrség egészségügyi szolgálatának főorvosává dr. Pfeffer Mihály marcali járásorvos kinevezésére, ami meg is történt. Kinevezése átadásakor Csorba felhívta kollégája figyelmét a tolnai koleraesetekre és erre hívta fel a határok menti nemzetőr orvosok figyelmét is. Július végén a nemzetőrség néhány zászlóalját a Dráva partjára vezényelték, akiket az odairányított vasi és veszprémi zászlóaljakkal erősítettek meg. Egy hét múlva már panaszok érkeztek az őrvonaltól, hogy az egészségeseknek hiányos az élelmezése és növekedő számban hasmenéssel járó lázas betegség jelentkezett. Pfeffer (öowos azonnal végigjárta az egységeket és mind a két panaszt megalapozottnak ítélte, de a megbetegedések nem kolerások, hanem a rossz ivóvíz következményei. Kifogásolta, hogy hatóságilag bezáratták a kocsmákat, noha a szolgálatban állók többsége borhoz van szokva, s ez is közrejátszhat a megbetegedéshez. A bizottság azonnal intézkedett a kocsmák megnyitásáról és állandó felügyeletet rendelt el az árak és a minőség, valamint a túlfogyasztás ellenőrzésére, az élelmezést a kifogásolt helyeken megjavították. Közben Tolnából újabb értesítés érkezett, hogy a kolerás fertőzöttség számbelileg terjed, de járványos jelleg csak a Sió-Duna összefolyása környékén alakult ki. A panaszok azonban nem szűntek meg, ezért Csorba is megvizsgálta az alispánnal a panaszos helyeket, s mindenben megerősítette a nemzetőr főorvos jelentését. Az alispán, hogy a helyzeten javítson, elrendelte, hogy az őrszolgálatban állóknak a napi étkezésükhöz délben és este 2-2 dl bort is adjanak. A panaszok azonban ezután sem szűntek meg. Jellacic szeptember 11-i betörését követően a nemzetőrség javarészben feloszlott, néhány erélyes parancsnok irányítása alatt gerillacsapatok szerveződtek, melyek az utánpótlási egységeket támadták és a rabló, gyújtogató szabadcsapatok ellen védték a falvakat. Jellacicot követően Barcsnál Róth tábornagy ágyútűzzel szórta szét az ott felsorakozott nemzetőrséget, majd seregével átkelt és a község feldúlása után Szigetvár megszállására, majd onnan Pécsre indult. Pécs megszállása után a császáriak zöme Tolna felé vonult, hogy onnan Székesfehérvárnál Jellacic seregéhez csatlakozzanak. Felvonulásuk közben a tolnai kolerás területre kerültek, és sok katona fertőződése miatt megállásra kényszerültek. Ezt a seregtestet október 7-énPerczelés Csapó ezredesek bekerítették és megadásra kényszerítették, miközben jellacic az ismert pákozdi csata után gyors menetben Győr irányába elvonult. Szabadcsapatait visszairányította a Dráva védelmére. Perczeit a Honvédelmi Bizottmány azzal bízta meg, hogy a környező megyék nemzetőreit maga mellé véve, tisztítsa meg Nyugat-Dunántúlt a császáriaktól. Végrehajtott győzelmes útjáról visszavonulóPerczel egységei a Balaton déli partján haladtak, tőlük szerzett hírek szerint Olaszországban kolerajárvány van. Néhány nap múlva Patczkó György karádi járásorvos az ádándi Schmiedeg uradalmi orvostól értesítést kapott, hogy a Sió menti Jut községben kolerás tünetek után meghalt egy 16 éves leány, aki két nappal előbb a juti kompon át betegen érkezett a szüleihez Tolnából. Schmiedeg kérte a járásorvost, hogy együtt boncolják fel, hogy a kolerás halált megállapíthassák, mert a halott környezetében még 4 családtag van. A boncolási jegyzőkönyv a kolerát megerősítette. Patczkó elrendelte a család őrizetét, miután azokat kioktatta a teendőikről, majd kollégájával hozzáláttak a falu szűréséhez, hogy a betegeket számba vegyék és a lakosságot kioktassák a veszélyről. Az odaérkező Csorba a
