Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bakos Péter: Finnugor rokonságunk? A magyarság etnikai embertani képe és egy egységes (Ural-) Altaj-i őshaza gondolata

na hajukkal, hosszúkás fejükkel, kiugró orrukkal és kaukázusi arcvonásaikkal, így a viszonylag húsos ajkakkal. A halszálkásan szőtt textíliák 2iz európai szőtt textíliák jellegzetes technikájával készültek. Hasonló textiltermékek ebből a korból a mai Németország, Ausztria és Skandinávia területén kerültek elő. Öltözetük is európai vonásokat mutat: világos színű, színes gyapjú (birka)-, bőr (kecske)- vagy textilkabátjuk, filc- vagy bőrcsizmájuk. Magas, kúp alakú fejfedőik eszünkbe juttatják I. Darayavanus perzsa király (Akhaimenida-dinasztia, Dareiosz, Darius, Kr. e. 522-486) hadibeszámolóját az egyik háborús krónikából, mely a „csúcsos sapkájúakon", a szakákon aratott győzelmét írja le. A hegyes sapka presztízs funkciót tölthetett be, a méltóságot jelölhette. A fakerék maradványok - melyek hasonlóak a csapszegekkel, három párhuzamos fapalánkból összefűzött, Ukrajna füves steppéin talált, a Kr. e. 3000-ből származó kerekekkel - arra utalnak, hogy a civilizáció ismerte a szekérkészítést. A ló háziasítása és igavonóként való alkalmazása - amelyre a fából készült lószerszámok, ostorok, bőrgyeplő és pofaszíj is utalnak a fakerék maradványok mellett - eddigi tudásunk szerint az Ural vidékéről ered. Ezen ismérvekből sokan úgy gondolják, hogy az a populáció, melyhez a múmiák tartoznak, az Ural vidékéről érkezett, megint mások a tokhárokban

30 vélik felfedezni a múmiák népét.

31 Érdekes, hiszen ez a terület pont az, ahonnan az o-sunokat származtatták, s az utolsó leletek innen a Kr. e. 300-ból származnak, abból a korból, amikor a kék szemű és szőke hajú o-sun nép - amennyiben létezett ilyen a leírások alapján - elhagyta ezt a területet, Turkestant és a belsőázsiai fennsíkra költözött. Van-e tehát annak alapja, ha egy egységes (Ural-) Altaj-i őshazát - tehát elsődlegesen nem Ural-(Altaj-)i nyelvcsaládot! - feltételezünk? Véleményem szerint: igen van. Annál is inkább, mert a sokasodó tények és az evvel együtt sokasodó kérdések ahhoz az egyáltalán nem új felismeréshez vezetnek, hogy itt egy „többszörösen áttételes kédéskörrel és annak megválaszolásával van dolgunk".