Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 27. (Kaposvár, 1996)

Bodosi Mihály: Adatok a XIX. század Somogy megyei kolerajárványaihoz

teljes üresség jellemzi. Innen a szívműködés elégtelenségéig már csak egy lépésnyi a távolság. Ennek a katasztrofális állapotnak a jellegzetességeit és veszélyét már az 1831. évi kolerajárvány idején felismerték, s arról is meggyőződtek, hogy itatással nem lehet az elvesztett folyadékot pótolni, ezért más visszapótlási módszert kell keresni. Az angol Soughnesy Ch. a Lancet 1831. évi egyik számában a szerkesztőhöz írt levelében 5 vetette fel a visszapótlás igényét és az általa javasolt módszert, ami technikai fejletlensége folytán a helyes gondolat teljesülését meghiúsította. Ángyán Béla idézett századvégi tanulmányában a 19. században alkalmazott visszapótlási (rehidrációs) módszerek néhányát maga is kipróbálta, de azok egyike sem vált be, a dehidrációs sokkállapotba került betegek a vénásan és a bőr alá fecskendezett sóoldat elégtelensége miatt átmeneti javulás után sorra meghaltak. Nem váltak be az olasz Cantani irrigációs eljárásai sem, melyet még a 0,5 ezrelékes sublimátoldattal is kiegészített, mert ezek a vastagbéltöltések a Bauchin-billentyűn át nem jutottak fel a vékonybélbe.

6 A 19- században a fertőző betegség minden jellegzetességét és a kórokozóját is felismerték, de sem a megelőzésben, sem a lakosság védőoltásának kidolgozásában, sem a hatékony gyógyításban, mely egyfelől az elvesztett folyadék visszapótlása, és a kórokozó elpusztítása kellett volna legyen; csak a betegségek tüneti kezeléséig jutott el a század tudománya. Ennek a tüneti kezelésnek az eszközeit és gyógyszereit egyfelől a hagyományos népi gyógymódok adták, melyhez az ópium, a bizmuth, a tannin és a calomel fertőtlenítőszerek sorakoztak fel. Az első Somogy megyei kolerajárvány 1831-ben A Monarchiát kelet felől fenyegető kolerajárványról már 1830 nyarán érkeztek hírek a Birodalmi Közegészségügyi Bizottsághoz, még a szeptemberi V. Ferdinánd megkoronázására igyekvő küldöttek országgyűlésére is. Az onnan érkező sürgetésre a Bizottság Zhuber tanár vezetésével 4 tagú bizottságot küldött Galíciába a varsói felkelés hírére. A lengyel felkelés leverésére indított balkáni orosz csapatok a Duna deltája környékén már kolerával fertőzött területen vonultak észak felé. A Galíciát megjárt , Jelderítők" megnyugtatták az aggodalmaskodókat: ,,Beszélnek erre is koleráról, de vizsgálódásaink során ilyennel nem találkoztunk," írták a jelentésükben. Bugát Pál egyetemi tanár, az Orvosi Tár szerkesztője, a bécsi jelentés megismerése után indulatos nyílt levélben szólította fel az országos főorvost, hogy az említett szakszerűtlen és felületes jelentést ne vegye hitelesnek, mert Mármarosban és Dél-Erdélyben kolerás esetekkel találkoztak, az ország védelme megérdemelne szakszerűbb helyzetjelentést.

7 Lenhossék Mihály országos főorvos 1830 decemberében a törvényhatósághoz küldött 34 092. sz. felhívásában utasította a törvényhatóságok főorvosait, hogy tegyenek előterjesztést a törvényhatóságaik felé a koleraorvosi kerületek megállapítására, az orvosok kinevezésére, a gyógyszerészek utasítására, a fertőtlenítőszerek és a gyógyszerszükséglet megrendelésére, a kinevezett orvosok és a lakosság oktatására, községi járványbizottságok megalakítására.