Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

Persze a szerkesztőség magatartását nem csupán a kormányhűség vagy etikai megfontolások alakították. Jelentős részben annak a gazdasági érdeknek a felismerése, amely a nemzetközi pénzvilággal és az abban meghatározó szerepet játszó zsidósággal való kapcsolatban jelentkezett. Nem véletlenül fakadt ki A főváros szégyene című, egyébként név nélkül megjelent vezércikk szerzője a budapesti antiszemita zavargások hallatán: „így szerezzünk aztán barátságot, pénzt - Párizsból, Londonból, Berlinből."

22 Szerkesztők, újságírók Mint közismert, az 1860-as években még nem alakult ki az újságírói hivatás. A szerkesztők ugyan általában karizmatikus, megfelelő közéleti, politikai ambícióval megáldott, általában diplomás férfiak voltak, de vidéken aligha élhettek volna meg - illetve jól - kizárólag egy hetilap szerkesztéséből. (Annak ellenére, hogy a fővárosi, főként a kormány által támogatott szerkesztőit, munkatársait viszonylag jól fizették a kiadók.) Még a kiadással együtt is nehezen - bizonyítják ezt az egy-két évig, sőt hónapig élt somogyi lapok is. Igaz, a Somogy is legföljebb két, jobbára azonban csak egy-egy segédszerkesztővel - néha belső, máskor főmunkatársnak nevezték -, függetlenített újságíróval dolgozott, akiknek a cikkek gondozásán kívül az első korrekciót is el kellett végezniük. És persze e szerkesztők jó tollú, esetenként több szerkesztőséget is megjárt újságírók voltak, akik rendszeresen publikáltak is: elsősorban vezércikkeket, tárcákat írtak. Szakmájukat tekintve volt köztük lelkész, hittanár, tanító, gimnáziumi tanár, jogász, mérnök, akik azonban, ha jobb lehetőségük kínálkozott szakmai karrierjük megvalósításához, elköszöntek a laptól: tanfelügyelőként, vasúti főmérnökként, politikusként, minisztériumi hivatalnokként stb. keresték boldogulásukat. Amikor a főszerkesztő néhány hétre távol volt a székhelytől, fontosnak tartotta közölni, hogy ez alatt az idő alatt ki a lap gazdája. Az újságot azonban kézi vezérléssel természetesen a főszerkesztő irányította és jórészt írta is. Roboz István, a vidéki újságírás múlt századi egyik legnagyobb, de mindenképpen tekintélyes alakja több mint fél évszázadig volt Somogy szellemi életének meghatározó egyénisége. Nincs mód arra, hog}

7 a Kötcsén, birtokos családból származó, jogot végzett, magát Petőfi és Jókai pápai iskolatársaként emlegető, Noszlopy Gáspár titkáraként is működő, korán elismert és foglalkoztatott újságíró, szerkesztő (saját és a kor helyi értékítélete szerint: író és költő) életpályájával részletesen foglalkozzunk. Minket elsősorban mint kiadó, szerkesztő és újságíró érdekel. A róía megjelent monográfiák, értékelések reálisan jelölik ki helyét Somogy szellemi életében.

23 Néhány gondolat azonban ide kívánkozik életpályájáról. Kezdve mindjárt azzal, hogy élete végéig megpróbálta eltitkolni születésének pontos idejét. Arra kell gondolnunk, hogy a Petőfivel és Jókaival való kapcsolatának pontosítása ellen is szolgált a ködösítés. Az Életrajzi lexikon 1828. október ő-ra teszi e dátumot. A Kaposváron 1928ban kiadott Somogyi Helikon két évvel korábbi időpontot közöl: 1926. október 20. Viszont Hortobágyi Ákos az Űj Somogy 1928. október 28-i számának megemlékező cikkében az alábbiak olvashatók: ,A mai ünnepélyt már ezelőtt két esztendővel kellett volna megtartanunk, de miután egyes tudományos irodalmi lexikonok tévesen 1828. október 26-ra tették születése napját, ezért ünnepelünk megkésetten mi is csak most." - A továbbiakban közli, hogy Robozt 1826. október 22-én keresztelték meg •i8