Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Paál László: Somogy megye sajtója 1863-1890. (Első közlemény)

sen azt is megjegyzi, hogy e szám akkor sem lenne növelhető, ha politikai lapként jelenne meg a Somogy. (E kérdésre a későbbiekben visszatérünk. ) Az indok: az óhatatlanul felemelt árat nem fogadnák el az előfizetők. (A lap előfizetési ára egyébként a vizsgált időszakban nem változott: egy évre 5 frt, példányonkénti ára - miután 1867 júniusa után könyvesboltban is lehetett árusítani - 10 krajcár. 1867 januárjában azzal dicsekszik a szerkesztőség, hogy a lap a megye majd minden községébe jár. De mennyi ez a „majd minden"? A kétszázhatvanegynek hány százaléka? És egy-egy településről hányan fizetnek elő? Ezekre a kérdésekre - a megfelelő kimutatások hiányában - nem tudunk válaszolni. Egy 1869-es újságcikk szerint Kaposváron mindöszsze 72 előfizetőt tartanak nyilván. A példányszám jelentős mértékben csak az 1870-es évek végére emelkedik, amikor a szerkesztő egy írásban 2400-at említ.

10 Bár itt is megjegyzi, hogy 413 előfizető nem küldte be az esedékes részletet. Fizetési felhívással nemcsak a szokásos félévi, év végi nagy, első oldalas cikkekben találkozunk, hanem év közben többször is, jelezve a fizetési fegyelmezetlenséget. Pedig a kiadó többféle kedvezménnyel is igyekszik segíteni a terjesztést. Az 1868-as induláskor például egy évig ingyen küldte a lapot annak, aki legalább nyolc előfizetőt szerez. Az 1880-as előfizetési felhívásban pedig azt olvashatjuk, hogy „a nyaralni utazók titán" is elküldik a lapot. 1883-tól igen jelentős engedménnyel - évi 3 forintért - kézbesítették a Somogyot a tanítóknak és a jegyzőknek. Úgy látszik azonban, a meghirdetett kedvezmények sem tudják megállítani az olvasók számának csökkenését, amelyben nyilván nem kis szerepet játszanak a vetélytársként megjelenő lapok: 1883 januárjában már csak 1500 példányról olvashatunk. A kiadónak természetesen érdekében állt a ködösítés a megjelenő példányokról; pontosabban az, hogy mennél magasabbnak tüntesse fel az előfizetők számát. Ennek függvényében alakult ugyanis a hirdetők megrendelése. A hetvenes években - dicsekszik a szerkesztőség - 50 lap jár a pesti előfizetőknek, az évtized végén pedig már külföldi megrendelőkről is hírt ad, Amerikát, Hamburgot, Nizzát említve az olvasók lakhelyeként. Az idők haladtával sem szaporodnak az előfizetők. Sőt 1886 őszén drasztikus csökkenéséről értesülhetünk: az erről szóló tudósítás csupán 1200 példányt említ. 1890 júniusában pedig arról olvashatunk, hogy a következő félévre gyéren érkeznek az előfizetések. De alighanem csak a hegemóniáját vesztett Somogy előfizetőinek száma és nem az olvasási kedv csökkent a megyében: a hetvenes években ugyanis több mint félszáz fajta bel- és külföldi sajtótermék jár Somogyba - köztük mind több a politikai napilap - és ez a gazdag kínálat nem segítette a megyei hetilapok, így a Somogy terjesztését sem. Szerkesztési elvek, irányok A Somogyot az uralkodóhoz és a mindenkori kormányhoz következetesen lojális szellemben szerkesztették. Ez azt jelentette, hogy mindenek fölé helyeztetett a politikai és társadalmi béke, a törvényesség, a hatalom feltétlen tisztelete és támogatása, illetve konkrét események megítélésében, tálalásában, a retorikai megnyilvánulásokban: a kiegyezés előkészítése, majd elfogadtatásának támogatása, segítése. Roboz lapalapítási kérelmében így fogalmazta meg szándékát: „Csekély tehetségemmel oda működni, hogy a legmagasabb trón és a nemzet közt az annyi millióktól és oly régóta várt kibékülés megtörténjék, mind a birodalom nagyhatalmi állása, mind édes hazánk szellemi és anyagi javának előnyére - tisztelettel hordozni