Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Függelék - Tudományos rendezvények 1994-ben

haladt. Tisza István és köre világosan látta ezt, javasolták is a román kiegyezést, a nyelvi és iskolai jogok kiterjesztését, de az ellenzék leszavazta őket. Negyedszer: Fontos állomás a Trianon felé vezető úton az I. világháború kitörése. Miért egyezett bele Magyarország a hadüzenetbe? Amikor Tisza István tudomást szerzett a merényletről és arról, hogy a bécsi háborús párt hadat akar üzenni, memorandumot nyújtott be, s a háború ellen érvelt. Világosan kifejtette, hogy Magyarország nem fogadhatja el a hadüzenetet, mert nem vagyunk fölkészülve a háborúra, a németek támogatása bizonytalan, a románok háború esetén elfoglalnák Erdélyt. Tisza két hétig tartott ki álláspontja mellett. Amikor meggyőzlek, hog)- Németország semlegesíti a románokat. Ausztria és Németország felkészültebb az antantnál, s ez a legkedvezőbb pillanat, beadta a derekát. Sajnos tévedett. Hibát követett el álláspontja feladásával, mert ha kitart még egy-két hétig, legalább azt elérhette volna, hogy a háború elodázódjon. Ötödször: különbeké-kísérletek. Több lehetőség is felmerült. 1917 tavasza és 1918 tavasza között, különösen 1917 telén, amikor világossá vált, hogy a Monarchia hadai nem bírnak ki még egy telet. Meg is tették a szükséges lépéseket, de IV. Károly Sixtus pármai herceghez írt levele kitudódott, a német és osztrák katonai vezetés a békekötés ellen lépett fel. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár eredménytelenül tárgyalt Svájcban, a Wekerle-kormány pedig rugalmatlanul fogadta a wilsoni 14 pont után szóba jött alternatívákat. Ezután pedig már nem volt több lehetőség. 1918 áprilisában a római nemzetiségi kongresszuson elfogadták, hogy a legfőbb hadicél a Monarchia felbomlasztása és feldarabolása, majd az antant elismerte hadviselő feleknek a cseheket, szlovákokat és a szerbeket is. A Monarchia két alapvető ok miatt bomlott föl. Egyrészt azért, mert megváltozott Magyarország nemzetiségi struktúrája, s a XIX. század második felében olyannyira megnövekedett a nemzetiségi kérdés súlya, hogy centrifugális erő lehetett. Másrészt azért, mert nem alakították át a Monarchiát valamilyen föderalisztikus vagy autonomisztikus szisztéma szerint. Európa akkor is a dezintegráció korát élte. Fölbomlott a török és az orosz birodalom is. Utóbbit módosult formában együtt tartotta ugyan a bolsevik rendszer, de a T8-as effektus ismét működik napjainkban. A Monarchiát nem lehetett fenntartani tovább az akkori körülmények között. Nem volt rá alkalmas sem az anakronisztikussá vált prenacionalista dinasztizmus, sem a posztnacionalista internacionalizmus. Használható elv nem jött létre, a történelem könyörtelen logikája elkerülhetetlenné tette a felbomlást. Ormos Mária: A trianoni békeszerződés létrejötte és köi 'etkezményei Az általam most kifejtendő témához Fernand Braudeltől veszem a módszertani alapelemeket. Ő beszél a történelemben meghatározó hosszú távú időszakokról, s rövid távúakról, amelyek a politikai döntéseket tartalmazzák. Ausztria-Magyarországot illetően hosszú távúnak tekinthetjük az 1867 és 1914 közötti szakaszt. Ezt egy olyan szövetnek látom, ahol nagyon sok szál fút, részben egymás mellett, részben összeakaszkodva, néhány helyen össze is gubancolódva. Ebben a hosszú távban elhatározó, fatális lépés nem történt. A Monarchia egészét tekintve a szálak inkább pozitívak, mintsem negatívak. Ez egy olyan korszak, amikor kiépül az infrastruktúra, beindul a gazdaság. Olyan korszak, amikor szétterjed az iskolázás, s magas színvonalú kulturális termékek jelennek meg. Azután jött egy középtávú esemény, amelyet utólag úgy hívnak - amikor elkezdték nem tudták mivé lesz -, hogy I. világháború. Az 1. világháborút nagyon is rövid távú döntések váltották ki. Egy háború nem magától keletkezik, mint ahogy a történelem egésze sem magától keletkezik, az emberek csinálják napról napra. A háborús döntésért a magyarok nem igazán felelősek, a felelősségük annyi, hogy belementek egy szituációba. Ausztria-Magyarország szempontjából a háború nem volt végzetszerű, ők maguk sem látták így. Különben nem telt volna el egy hónap hezitálással. Kemény harc után az osztrák vezető rétegben az a csoport győzött, amelyik a megtorlás híve volt. Az ilyen, sokszor döntő fontosságú rövid távú döntések nem következnek sem a mohácsi vészből, sem 1848-ból, sem 1867-ből, hanem azoktól az egyénektől és csoportoktól függnek, amelyek a döntéseket meghozzák és kikényszerítik. Ráadásul nagyon gyakran a véletlennek is