Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Függelék - Tudományos rendezvények 1994-ben

FÜGGELÉK Összeállította Nagy Pál I. Tudományos rendezvények 1994-ben A) A Magyarok Világszövetségével közösen rendezte a levéltár „A határokon túli magyarok, ésabaza" c. konferenciát 1994. március 1 l-l 2-én. A városháza dísztermében mintegy 150 főnyi közönség előtt tartották meg előadásaikat a tizennégy országból meghívott előadók, köztük Tőkés László és Csoóri Sándor. E rendezvény része volt a Tavaszi Fesztivál programsorozatának. A Holocaust 50. évfordulóján a kaposvári megemlékezések sorába illeszkedett 1994. június 26-án a „Zsidósors a Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a Holocaustig" címmel tartott emlékkonferencia. A Megyei és Városi Könyvtár előadótermében a 100 főnyi közönség Ormos Mária, Szita Szabolcs, Bősze Sándor, Nagy Pál, Szilágyi Mihály és Szili Ferenc előadásait hallgatta meg, Judith Magyar Isaacson pedig részleteket olvasott fel „Köszönet az életért" c. visszaemlékezéseiből. A Bét Ólám Alapítvány jóvoltából az előadások kötetben is megjelentek. Másodízben rendeztük meg, ezúttal is a Megyei és Városi Könyvtárban a Közg)>űjteményi Napot 1944. november 2-án, közösen a múzeummal és a könyvtárral. A találkozó témája az iskolák és a közgyűjtemények kapcsolata volt. A levéltárosok közül Gálné Jáger Márta és Bognár Tibor tartott előadást. B) Ismét a Megyeháza nagytermében, s a tradicionális ünnepi külsőségek közepette került sor a Somogyi Levéltári Napra 1994. november 3-án „Eg)> régió nyomorúsága" c. rendezvényen Ormos Mária és Hanák Péter akadémikusok tartottak előadást a köszöntő és megnyitó (Szili Ferenc, Gyenesei István) után 200 főnyi közönség előtt. Az előadásokat kivonatban közöljük. Hanák Péter: Atriano?n békeszerződéshez vezető) út Trianon kérdésével történész módjára kell foglalkoznunk, nem mehetünk bele olyan csapdába, hogy napi aktualitásként kezeljük, és kedvünk szerint felizzítsuk vagy elcsitítsuk. A Trianonhoz vezető út megértésében a Kiegyezéstől 1918 végéig tartó hosszabb folyamat áttekintése segíthet bennünket. Nem elégedhetünk meg annak leszögezésével, hogy 1918-ban a Monarchia összeomlott, a háború elveszett, s a győztesek diktáltak. A legközkeletűbb korabeli kortársi magyarázat Kossuthhoz nyúlik vissza, aki a Kiegyezésben látta a bajok forrását. Nézete ismert, mégis idézzük a Cassandra-levél sorait a retorika szépsége miatt. „Én e tényben (a Kiegyezésben - HP.) a nemzet halálát látom, s minthogy azt látom, kötelességemnek tartom hallgatásomat megtörni, hogy Isten, a haza, s az utókor nevében esdekelve kérjelek (Deák Ferencet - NP.), vedd figyelembe, magasabb államférfiúi szempontból tekintsd át a helyzetet, s ne vidd a nemzetet arra a pontra, ahonnan nem lehet többé a jövőnek mestere." Kossuth szerint a Kiegyezéssel kicsúszik a jövő irányításának a lehetősége a nemzet kezéből, elveszti jogát az önálló döntésre, feladja függetlenségét, s egy olyan államalakulathoz csatlakozik, amely bukásra ítéltetett. Másik fontos figyelmeztetése, hogy vigyáznunk kell, mert a Kiegyezés lehetetlenné teszi a megbékélést a velünk élő nemzetiségekkel és a szomszédokkal. Kossuth úgy véli, hogy Ausztria megsemmisítését kell siettetni, s ebben