Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szeptember -1944. október)

A „Margit-vonal" somogyi szakaszán folyó harcokkal összefüggésben a megye területére is több sérült gép zuhant, illetve hajtott végre kényszerleszállást. Ilyenek történtek például 2-2 esetben is Korádon és Taszáron 1945 februárja és áprilisa között.

123 A rendelkezésünkre álló források 1944 decembere és 1945. március vége közé eső periódusba mindössze egy olyan légitámadásról tudnak, amely a frontvonaltól viszonylag távol esett: „Tisztelettel bejelentem, hogy f. hó 14-én du. 3 óra 30 perckor 4 német repülőgép vonult el Tab község felett, és a vasútállomási raktárépületre, ahol a Vörös Hadsereg részére beszolgáltatott terményeknek a vagonba valé) berakásánál nagy számú lakosság dolgozott, 8 bombát dobott le. A bombatámadás következtében két polgári egj'én még a helyszínen meghalt, 7 súlyos sebesült pedig a tabi ideiglenes kórházba lett beszállítva és a beszállítás közben a sérültek között egy ugyancsak yneghalt. "

124 - írta március 16-án a Tabi járás főszolgabírója. Az angolszász és a szovjet szövetséges légierők 1944. áprilisától októberéig tartó hat hónap alatt meglehetősen nagy, magyarországi aktivitást mutattak. Somogy megye földrajzi helyzeténél fogva az amerikaiak olaszországi megjelenését követően törvényszerűen vált a délnyugat-északkelet irányú „átmenő forgalom" egyik fontos színterévé. A vármegye déli határán folyó Dráva ugyanúgy, mint északon a Balaton kiváló tájékozódási lehetőséggel bírt. Somogy gazdasági és infrastrukturális adottságai okán soha nem szerepelt elsőrendű bevetési célpontként. A mellékelt térképről azonban világosan leolvasható, hogy - a sok ötlet - és kényszerű bombakioldás mellett - ha úgy adódott, a szövetségesek igyekeztek terhüktől Balaton-parti vasútállomások, a közeli lispei olajvezeték, továbbá Kaposvár vagy Barcs felett megszabadulni. A csupán egy várossal rendelkező, alapvetően falusias Somogyot ért bombázások történeti vizsgálatának tapasztalatai teljesen egybevágnak a Pataky-Rozsos-Sárhidai szerzőhármas által leírtakkal.

125 A vizsgált, 1942. szeptember és 1944. október közti időszakban a megye településeinek 20%-át, 62-t ért bombatámadás. Öt járási székhelyet - Tabot, Igalt, Szigetvárt, Csurgót és Lengyeltótit - elkerülték a bombák. A táblázatba foglalt, s számszerűsíthető adatok szerint Somogyra - feltehetően 7001000, különböző fajtájú és méretű bombát dobtak. A bombázások mérete és a kárvallott települések száma alapján 1944. március 17-ét, június 30-át, július 30-át, augusztus 9-ét, október 14-ét és 17-ét kell kiemelni. Figyelembe véve a megye, már említett földrajzi, gazdasági és urbanizációs jellemzőit, az összességében hatékonyan működött légoltalmat, a belterületeket ért viszonylag kevesebb légicsapást, valamint azt a tényt, hogy az angol és az amerikai pilóták nem kaptak parancsot terrortámadások végrehajtására,

126 a lehullott bombák számához viszonyítva - szerencsére - alacsony volt a halálos áldozatok száma. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne sokallnánk a tragikus körülmények között elhunytja fegyvertelen polgárt. Leszámítva néhány kiugró esetet, a megyét e két esztendő alatt összességében nem érte súlyos anyagi természetű kár. Ekkor azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy például 1944. március 17-én Magyaregresen harminc lakóház sérült meg, Kaposváron a négy bombatámadás következtében közel 1 000 000 pengőre rúgó károsodást szenvedett. A donneri utcákat ért támadások miatt a város vezetői majd 400 kárigényt tartottak nyilván. Emellett súlyos találatot kapott a cukorgyár, a MÁV több létesítménye és a „Hangya". Az augusztus 9-ei bombatámadás során a nagy-