Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szeptember -1944. október)

Az említett január 23-i légi esemény is ebbe a sorba illeszthető. Az angolszász vezérkarok alapvetően katonai okokból látták szükségesnek a magyarországi célpontok támadását. Szét akarták zúzni a német katonai szállításokat is lebonyolító vasúti közlekedést, a dunai hajózást, a németek számára termelő ipari létesítményeket, különösen a repülőgépgyártó- és kőolajipart. A tervezett bombázással a lakosságot is meg kívánták törni.^ A közismert okok között az is szerepelt, hogy 1943. november második felében - az előzetes titkos megállapodások ellenére - magyar csapatok keltek át Barcsnál a Dráván, s megtámadták a jugoszláv partizánokat. A főispánhoz befutott jelentések szerint 1943. április 30-tól decemberig a partizánok közvetlenül a magyar határ mellett vagy annak körzetében harcoltak az usztasák és a német hadsereg ellen. Április 30-án a partizánok már a barcsi híd horvát hídfőjét támadták. A zákányi csendőrőrs tájékoztatója szerint augusztusban egy kisebb partizáncsapat Zalában magyar területre jött át, s az itt kirobbant tűzharcban egy magyar határvadász őrmestert megöltek. Október 14-én pedig a Vízvárhoz tartozó Spincpusztán a partizánok házkutatást (!) tartottak. Egy másik csoport 17-én ugyanitt ismét átlépte az ország határát. Az ekkor kitört tűzharcban a magyar határőrök a partizánok parancsnokát is lelőtték. Ezek után, 1943. november 10-én egy „honvédszázad hidfőalkotás végett Gyelekovec határáig vonult előre Horvátországban... A század... felsőbb parancsra még aznap 19 órára ki is vonult Horvátországból. Góla (sic!) és Gotalovó (sic!) községekbe a mi katonaságunk nem vonult be. " A partizánbetörések a későbbiekben is folytatódtak (pl. 1943. december 12.: Berzence, 1943. december 16.: golai vasútállomás, 1944. március 14.: Jaminapuszta).

48 Bár a magyar Légvédelmi Erők Parancsnoksága még a szövetségesekkel folytatott tárgyalások ideje alatt hozzákezdett a honi légvédelmi tüzérség megszervezéséhez és a légierő korszerűsítéséhez, a hazai légtérben rendelkezésre álló repülőgépek, „az egész légvédelmi tüzérséggel sem volt[íik] elegendő[ek] egyetlen amerikai bombázókötelék támadásának megakadályozására, súlyos veszteségek okozására" sem.

49 Erre pedig egyre nagyobb szükség lett volna, mert a Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Parancsnokság korábban megkezdett,

„Pointblank." fedőnéven ismert, Kombinált Bombázó Hadművelete (CBO) éppen magyarországi célpontokat akart a hadművelet utolsó szakaszában támadni. A magyar légtérben már 1944 januárjától rendkívül intenzív légi tevékenység folyt.

50 A Magyarország feletti légi háború egyik legemlékezetesebb napja 1944. március 17. volt. Az országhatárt délnyugat felől átlépő, s Budapest irányába haladó közel 70, vadászkíséret nélküli amerikai Liberatort (B-24) a Balaton felett tizenegy darab magyar Messerschmitt Me-109. G. támadta meg. Az első magyar-amerikai Somogy és Zala megyék feletti légi harcban két magyar gépet lőttek le. Az egyik vadászrepülő Szabadhidvég mellett mintegy két méter mélyen a földbe fúródott.'

11 Ezen a napon a megyében 22 településre hullott bomba. Andocsról 9, Zimányból 9, Felsőmocsoládról 3, Kisbárapátiból 14, Somogyiadról 7, Jutából 5, Magyaregresről 12, Kaposú/lakról 13, Kaposmérőből 12, Kadarkútról 7, Kőkútról 12, Nágocsról 6, Zicsből 4, Bábonymegyerből 11, Rinyabesenyőről 19, Hácsré)l 1, Inkéről 2, Kaposvárról 9, Ecsenyből 12, Kéneséről 2, HomokszentgyörgyréSl 7, Kálmáncsáról 8 és a Kadarkútfjoz tartozó Kerékpusztáról„ több " bombát jelentettek. A robbanószerkezetek Somogyjád (Marótvölgy-puszta), Magyaregres, Kaposújlak, Kőkút, Kaposvár (Hősök temetője) és Kerékpuszta kivételével a szántóföldekre, a lakott területektől viszonylag távolabb értek földet. Ennek köszönhetően csupán a kerékpusztai cselédek között történt egy kisebb személyi sérülés. A források a lehullott bombák