Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szeptember -1944. október)

a vármegye községeiben még hiányos. 3-, A légoltalmi segélyosztagok kiképzése a vármegye községeiben most van folyamatban, s így a kiképzés még nem megfelelő. 4., A légoltalmi liga felállításának fokára vonatkozólag értesítem, hogy Nagyatád községet leszámítva a vármegye összes községei a kaposvári ligához való csatlakozást mondták ki, s a községekben a lakóház légoltalmi parancsnokainak kiképzése most van folyamatban, és a kiképzést a kaposvári liga e célra rendelkezésre álló oktatói végzik..."'' A tabi főszolgabíró által készített helyzetjelentés szintén arról tanúskodott, hogy a községi légoltalmi szervek megalakítása továbbra is lassan folyt. Az 1938-ban készített községi légoltalmi terveket évről évre módosították. A két esztendővel később leadott dokumentációkat ily módon már sokkal nagyobb részletességgel állították össze. A fennmaradt iratok tanúsága szerint azonban még ekkor is akadozva futottak be a pécsi M. Kir. IV. Honvédkerületi Légoltalmi Parancsnokságra a területéhez tartozó községek jóváhagyásra váró légótervei. Ám a csökölyi körjegyző határozott hangvételű levele szerint ebben nem feltétlenül csak a települések önkormányzatai voltak hibásak, hanem - mint az kiderült - a regionális katonai hatóság sem tartotta be a megszabott engedélyezési határidőt.

8 Bartha Károly honvédelmi miniszter 1939-ben kelt rendelete

9 értelmében 1940. március 25-ig ki kellett jelölni a községi házcsoportokat és ezek légóparancsnokait, illetőleg helyetteseit. A járásokból beérkezett főszolgabírói jelentések a jogszabály végrehajtásáról adtak számot. Egyébként ez az 1939-es rendeletet egy másik, 1940-es úgy módosította, hogy azután csak az 5000 lélekszámnál nagyobb községeknél kellett házcsoport-parancsnokokat kijelölni. A parancsnokokat és helyetteseiket a 83500/eln. lgv. 1940. számú rendelet nyolcnapi 2-2 órás kiképzésre kötelezte. Miután az alispán közölte a Légoltalmi Liga pécsi hadtestkerületi felügyelőjével, hogy a megye községeinek anyagi lehetőségeit meghaladja a kiküldött oktatók díjazása, Péchy Kálmán nyugállományú altábornagy biztosította néhány település számára a szükséges összeget: „ Tekintettel a feszüli külpolitikai helyzetre és arra a körülményre, hogy hazánk is hadszíntér lehet, a légoltalmi kiképzés önvédelmi részét alapszabályszerüleg tovább óhajtom folytatni, azért, hogy esetleges légitámadások idején a lakosság szervezetten és kiképezve tudja, hogy mi a teendője. Ezt abból a megfontolásból is teszem, mert a legjobban megszervezett hatósági légoltalom a polgári lakosság szervezetlensége mellett teljes mértékben csődöt mondhat. "

10 Annak ellenére, hogy a lakosság kiképzése szintén már évekkel korábban megkezdődött, a megtartott országos gyakorlatokból a civilek komolytalan s fegyelmezetlen magatartása derül ki. Az 1940. június 10-14. között megtartott gyakorlat egyik általános tapasztalata legalábbis ez volt. A légógyakorlatok komolyságát erősen veszélyeztette „a titoktartás féltűnő hiánya", melynek következtében már szélesebb körben előre tudták a tervezett riasztás időpontját. A gyakorlatokat vezető légóparancsnokok szakismerete is hagyott még kívánnivalót, sőt sokuk egyszerűen alkalmatlannak bizonyult. A nagyobb városokban több alkalommal is előfordult, hogy egyes légoltalmi körzetek között hiányzott a „szerves összműködés". A gyakorlat végrehajtásának kezdeti szakaszában, az ún. légvédelmi készültség felvétele során szintén számos szakmai hibát talált a felügyelőhatóság. A légoltalmi szerek szétosztása és a helyi felügyelőőrsök felvezetése alatt gyakran alakult ki fejetlenség. „A Szolnokon felállított figyelőőrsöknél igen nagyfokú tudatlanság és kiképzetlenség jelei mutatkoztak, így pl. ezek az őrsök még a végrehajtásukat sem tudták megoldani, ..." Több vidéki városban figyelmen kívül hagyták az elsötétítési rendelkezéseket. A segélyhelyek szervezeti felépítése és felszereltsége sem felelt meg a megsza-