Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Manfred Kehrig: Az 1942/43-i sztálingrádi csata. Intő szó a falon („Menetekel...")

volt. Úgy a vezérkar főnöke és az ellátásra illetékes főszállásmester számára is. Mikor 1943. január 10-én a 6. Hadsereg katlan-arcvonalai ellen a szovjet ellentámadás megkezdődött, annak sorsa hamar beteljesült. Mégis csodálatos marad, hogy még további húsz napig harcolt, és alapjában véve mindvégig elkeseredett ellenállást fejtett ki. A vezetés ezt abban a tudatban tette, hogy alárendelt kötelékei az egész déli arcvonalért áldozzák fel magukat. Paulus ezt úgy fogalmazta meg, hogy ennek megtörténte egyike a német hadtörténet tragédiáinak, melynél a Légierő csődöt mondott. Mikor Hube tábornok 1943. január 19-én jelentéstételre a Vezéri Főhadiszállásra repült, Zeitzler vezérezredesnek egy Paulussal és Schmidttel kétségtelenül egyeztetett helyzetmegítélést adott át. Jobb a tervezett műveletet már nem a 6. Hadsereg felmentésére alapozni, hanem a A, Don és a B. Hadseregcsoportok arcvonalának megszilárdítására, mert a katlanban mindenki tudatában van annak, hogy egy más arcvonalszakaszon másodízben nem szabad többé egy második Sztálingrádnak történnie. A helyzet megítélésében a végkövetkeztetés ez volt: A 6. Hadsereg pusztulásáért a Legfelső Hadseregvezetés a felelős. A német nép érdekében elviselhetetlen, hogy a Führerbe vetett bizalom alá legyen aknázva. Ezért szükséges, hogy a Führer a részletekbe menő hadvezetésről egyre jobban tegyen le, és azzal egy más személyt bízzon meg. Ez a gondolatmenet teljes egészében egyezett von Mansteinnéval. A 6. Hadsereg végső harcának ábrázolása nem az én feladatom, megállapításom számára csupán az marad, hogy a harci cselekmények befejezését 1943. január 31 -re tűzték ki, hogy azt ne a hatalom átvételének napján, január 30-án kelljen elvégezni. Ezután következik a tűz beszüntetése, a fogságba vonulás, mely a déli katlan számára történt, ahol Paulus tartózkodott. A végső mozzanatot a 71. Gyaloghadosztály parancsnoka hajtotta végre. A 6. Hadsereg Főparancsnoksága a tárgyalásoktól és megbeszélésektől távol tartotta magát, hogy ne tegye ki magát annak a szemrehányásnak, hogy ő vezette a kapitulációs tárgyalásokat. Sem a déli, sem a középső, sem az északi katlant nem győzték le, hanem Strecker gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt egyszerűen beszüntették a harcot. Ha valaki azt állítaná, hogy a 71. Gyaloghadosztály parancsnoka aláírt egy kapitulációs nyilatkozatot, úgy az nem igaz. Ő csupán hadosztálya számára egy napiparancsot írt alá és mást nem. 1943- január 31-én a déli katlan katonái valamelyest rendezetten a fogságba vonultak, miután még az Univermak Áruház előtti nagy téren a Weiner és Ulbricht tartott beszédet. Az északi katlan csak 1943. február 2-án szüntette be a harccselekményeket. A 6. Hadsereg harca nyilvánvalóvá tette, hogy a német erők a szövetséges erőkkel együtt sem voltak elegendők egy olyan hatalmas vállalkozás végrehajtására, mint a világháború. Azt is, hogy a német vezetésnek éppúgy, mint a katonai vezetésnek sem sikerült Hitler számára meggyőzővé tenni azt, hogy egy világháborút nem tud eredményesen vezetni. Az erkölcsi kategóriákba itt ugyancsak nem szeretnék belemélyedni, melyek azonban Sztálingrád csataterét illetően Németország veresége szempontjából legalábbis döntő tényezőként kell, hogy figyelembe vétessenek. Nem voltak igazságosak Németország katonai vezetőségének azok a törekvései, hogy Adolf Hitlerre, a legfőbb parancsnokra és politikai vezetőre hárítsák a felelősséget. Erre vonatkozólag az okok igen sokrétűek és nem csupán 1933 idejére nyúlnak vissza. Az Észak-Afrikában elszenvedett vereséggel együtt Sztálingrád döntő esemény, mely jelzi, a II. világháborúnak Németország és szövetségesei számára kedvezőtlen fordulatát.