Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Manfred Kehrig: Az 1942/43-i sztálingrádi csata. Intő szó a falon („Menetekel...")
sereg főparancsnoka, mint a Don Hadseregcsoport főparancsnoka előtt világos volt, hogy hadműveletileg nem jelentene az nagy előnyt, ha a 6. Hadsereget ebben a válságos helyzetben hagynák. Mindkét főparancsnok megegyezett abban, hogy a 6. Hadsereget a Donra kell visszavonni - összhangban az A. Hadseregcsoport Kaukázusból való visszavonulásával. Ily módon megrövidített arcvonal télen ismét lehetővé válik tartalékok képzésére. Kellő időben érkeztek be a Hadsereg Vezérkaránál Paulus és a Don Hadseregcsoport javaslatai, indítványai is. Hitler, ki napjait Berchtesgadenben töltötte, most november 22-én elhagyta a Berghofot, és 23-a folyamán visszautazott Kelet-Poroszországba, hogy a „Wolfschanz" nevű Führer Főhadiszálláson irányításával befolyásolja a további helyzet kialakulását. Mikor november 23-án este odaérkezett, a vezérkar főnöke, Zeitzler vezérezredes előadta a helyzetet, és csatlakozott Weichs vezérezredes és Paulus, a páncéloscsapatok parancsnokának javaslatához, - ui., hogy a 6. Hadsereget vonják vissza a Donhoz. Hitler azonban ezen az estén más döntésre jutott: A 6. Hadsereget Sztálingrád térségében kell hagyni, azt átmenetileg a Légierővel (Luftwaffe) ellátni, egyébként azonban egy felmentő hadsereg bevetésével kényes helyzetéből megszabadítani, és ily módon visszatérni az 1942. november 19-i eredeti arcvonal felvételére. Ez a legutóbbi események és vezéri rendszabályok után semmiféle meglepetést nem jelenthetett. Zeitler azonban Hitler döntését és a kilátásokat másként értelmezte, ui. úgy, hogy a 6. Hadseregnek mégis a kitörést kell megparancsolni. Ezt a tájékoztatást továbbadta a B. Hadseregcsoportnak is, hol úgy, mint a 6. Hadsereg Parancsokságánál is meglepetést okozott, mikor november 21-én a kora reggeli órákban egy egészen másképp hangzó utasítás érkezett, melynek a szövege következő volt: ,A 6. Hadsereg megmarad Sztálingrád térségében egy felmentő csoport gyülekezése Kutelnikowski térségében, addig ameddig a 6. Hadseregnek a Légierő általi ellátása megtörténik. Ehhez további 100 Ju. bevetését kell eszközölni". Tény, hogy Göring Kelet-Poroszországban az 1942. november 23-i késő esti megbeszélésen a 6. Hadseregnek a Légierő általi átmeneti ellátását kifejezetten megígérte. A döntés meghozatalának részleteit itt nem kell tekintetbe venni, azonban az teljesen bizonyos, hogy Göring, Keitel és Jodl is döntő hatással voltak Hitlerre a döntése meghozatalára. Mellékesen megjegyzendő, hogv 7 Zeitzler vezérezredes, mint a vezérkar főnöke csupán tanácsadó és végrehajtó szerv volt. Önálló döntések meghozatalára nem volt meghatalmazva. Az 1942. november 24-i Vezéri döntés a további eseményeknél kezdte hatását kifejteni. A 6. Hadsereg Főparancsnokságának ügyiratai között mindenesetre követhető az, hogy ott a helyzet rossz megítélésének végrehajtásánál a november 23-ról 24-re forduló éj folyamán el volt határozva, hogy a 6. Hadsereg Hitler parancsát elfogadta, csupán 51. von Seidlitz - Páncéloshadtest vezénylő tábornoka nem tudott egyetérteni ezzel a paranccsal. Ezért november 25-én alapos helyzetmegítélést terjesztett Paulus elé, melynek veleje az volt, hogy a hadsereg légi úton való ellátása még kedvező előfeltételek mellett sem oldható meg; Demiansk példája a Sztaligrádnál fennálló egészen más körülmények között nem alkalmazható s egy felmentő támadás sikere a legnagyobb mértékben kétséges marad. Ezért von Seidlitz azt javasolta, hogy más elhatározást kell hozni, melynek megfogalmazására rejtjelet kellene alkalmazni: „A szovjet sztálingrádi felszerelési központ teljes elrombolása után a hadsereget az ellenséges csoport megsemmisítése által el kell vonni a Volgától". Schmidt tábornok felháborodva az általa von Seidlitz táborok lázadásának nevezett javaslaton.
