Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Manfred Kehrig: Az 1942/43-i sztálingrádi csata. Intő szó a falon („Menetekel...")

nagy volt, aki 1942 júniusig a 6. Hadsereg vezérkari főnökének tisztét töltötte be. Fel kellett tehát téztelezni, hogy az általános helyzettel továbbra is tisztában maradt. Német részről érdekes volt a szovjet támadási előkészületek felderítése során, hogy a felderítési eredmények kb. 90%-át a rádiófelderítés szolgáltatta. Ez egyébként a szovjet 5. Páncéloshadsereg felvonuló erőit is megállapította, - azonban azoknak blinowi gyülekezése nélkül s anélkül, hogy ez a jelentés az Idegen Hadseregek Osztályán tudatossá vált volna. A háború után Gehlen táborok erre nem tudott meggyőző magyarázatot adni. De javára kell írni, hogy akkor a háború folyamán őt elárasztó értesülések tömegét tekintve nem is tehette. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a szovjet felvonulást a Donnál és a Kalmük sztyeppében, tehát Sztálingrádtól délre a német rádiófelderítés felderítette és hogy a szovjet ellentámadás a német hadsereget nem érte meglepetésszerűen. Azonban ahogy a szovjet felvonulás méretét, bővülését és kiterjedését, a hadműveleti célkitűzéseket és a korszerű vezetési módszereket a német vezetés alábecsülte, ugyanúgy tette ezt úgy a szovjet felvonulással és a 6. Hadsereg kétoldali átkarolásának lehetőségével is. Ezt a 6. Hadsereg vezérkari főnöke, Schmidt tábornok a legvilágosabban kimondta, mikor 1942. december l-jén azt írta: „Téves dolog most bűnöst keresni e szükség indoklásaképpen; közösen nem ismertük fel a veszélyt teljes nagyságában, és ismét egyszer alábecsültük az oroszt". A Don és a Volga között bevetett németek és szövetségesek helyzetét a szovjet ellentámadás kezdetekor hadműveletileg és szövetség-politikailag súlyos válságként lehet jellemezni, melynek oka kezdettől fogva az volt, hogy a német erők egy világháborúra a túlfeszített helyzetek miatt nem voltak elegendők. Ezeket a válságos helyzeteket egy eredményes szovjet támadás általi további élesedésként kellett megtapasztalni, melynek szükségszerűen válsággá kellett fejlődnie. Csak ezzel a mindenütt törékeny viszonyokkal terhelt háttérrel lesz a második világháború 1942. november 19-én kezdődő fordulata teljesen láthatóvá, mely háttérnek a másik pólusa tudvalevőleg Észak-Afrikában volt. 2. A hurok bezárul. A 6. Hadsereg körülzárása 1942. november 19-én reggel 5-50 órakor a szovjet erők Liendow és Kletskaja hídfőből megkezdték a támadásukat a román 3- Hadsereg ellen. A céltudatosan és mindenütt páncéloshadtestekkel támogatott támadásoknak a rosszul vezetett, nem kielégítően felszerelt és ellátott román hadosztályok nem tudtak ellenállni, arcvonaluk mindenütt gyorsan összeomlott, - annak ellenére, hogy némely helyen elkeseredett ellenállást is fejtettek ki. Az első támadási napon este az arcvonalat Glinownál 21 km szélességben és 26 km mélységben, Kletskajánál, 8 km szélességben és 35 km mélységben áttörték. Legalább 2 román hadosztály - páncélos rémülettől megszállva - felbomlott, rendetlen visszavonulásban volt. Ez nem volt jó csatakezdet, és igazolta a legnagyobb félelmeket a román kötelékek harcértékét illetően. Azonban a szovjet eredményt az is szükségszerűvé tette, hogy a 48. Páncéloshadtest a neki alárendelt mindkét páncéloshadosztállyal az áttörési helyek felszámolására nem támadott összefogottan, hanem Hitler parancsára súlypontját Glinow térségébe kellett áthelyeznie, míg a zárókötelékek mindig a Kletskajánál áttört ellenség útját állták el. Egyébként a román 1. Páncéloshadosztály teljes értékű kötelékként hadművelet kezdetekor kiesett, s a 22. Páncéloshadosztálynak egyedül kellett a harcot vezetnie. Ez azonban a sokszoros ellenséges túlerő ellen nem tudott eredményesen védekezni, és a következő napokban mindinkább délre és délnyu-