Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúról. Miről írtak a magyar katonák 1942-1943-ban?

hogy a tárgyalások során megfogalmazta azt is, hogy Magyarország tisztán ideális javakért harcol. Nem keresünk Oroszországban semmit, nem úgy mint a románok, akik minket állandóan támadással fenyegetnek, és véreinket Erdélyben sanyargatják".

10 Szombathelyi vezérezredes kijelentése nyílt megfogalmazása volt annak a ténynek, hogy Magyarország nem szovjet területek megszerzéséért harcol. Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadbalépését alapvetően a románokkal és a szlovákokkal való versenyfutás motiválta, mivel valamennyi ország érdemeket kívánt szerezni a területi döntéseket meghozó Németország előtt. Hogy mennyire nem a Szovjetunió elleni háborúra készítették fel a magyar királyi honvédséget, arra jő példa lehet az 1942 áprilisa és júliusa között a keleti hadszíntérre kiszállított magyar 2. hadsereg hadműveleti osztálya vezetőjének, később vezérkari főnökének, vitéz Kovács Gyula vezérkari ezredesnek 1942. augusztus 17-i értékelése: „A kivonult hadsereg és valószínűleg maga az anyaország sem látja tisztán e háborúnak és e háborúban való részvételünknek célját, értelmét. Ezt tartom a második nagy tényezőnek, amellyel a közelmúltban történtek nagy részét indokolni lehet. Háborút viselni a háboríts cél átérzése nélkül nem lehet. (Kiemelés tőlem Sz. S. ) A következő nagy hiba, hogy nem gyűlöljük sem a bolsevizmust, sem ezen keresztül az ellenségünket, az oroszt. Gyűlölet nélkül nem lehet követelni rámenést, szívósságot, kegyetlenséget, ami a korszerű háborúban éppoly nélkülözhetetlen előfeltétel, mint a történelmi idők legrégibb időszakában is az volt. Az előbbiekből folyik, hogy a hátország és a kivonuló hadsereg közötti lelki kapcsolat és a bajtársi összetartozandóság laza. Az az anyaország, amely nem lett háborúra nevelve, amely maga sem gyűlöli az ellenséget, tényleg nem lesz támasza az itt kivonult és ezer megpróbáltatásnak, nélkülözésnek kitett hadseregnek."

11 Ha Kovács Gyula vezérkari ezredes így látta a frontra kivonult hadsereg helyzetét, akkor vajon miként látták a maguk helyzetét a katonák, miként tükröződik ez az általuk, illetve hozzájuk írt tábori levelezőlapokon és levelekben? Mielőtt erre rátérnék, utalnunk kell egy másik tényezőre is. Amikor megindult a magyar 2. hadsereg alakulatainak a kiszállítása a keleti hadszíntérre, számos esetben maga a miniszterelnök - ekkor már Kállay Miklós - búcsúzott a katonáktól. Ő mondta 1942 júniusában: „Szeptemberben minden katona haza fog jönni."

12 Ahogy közeledett a szeptember, a fronton lévők úgy várták egyre jobban az ígéret teljesítését, a felváltást. Arra azonban nem nyílt mód, és ezért írhatta az előbb idézett jelentésében Kovács Gyula vezérkari ezredes, hogy a künn harcolók lelki nyugalmát korbácsolja fel az a tudat, hogy az országnak csak egy töredéke áldoz vérrel, verejtékkel és kereseti lehetőségének megszűntével."

13 Érthető tehát, hogy a fronton lévők lelkiállapota, hangulata igen rossz volt, s ezt tetézték a német bajtársaktól kapott információk is: látniuk kellett, hogy a németországi helyzet mennyire más, hogy ott a sebesült és elesett katonák családjai milyen gondoskodásban részesülnek stb. A következőkben a háborúról, illetve az otthonról képet adó levelek és tábori postai levelezőlapok a 2. hadseregben szolgálatot teljesítő katona (katonák) és hozzátartozóik gondolatait jelenítik meg. Az elemzés nem nagy mintavétel alapján, hanem egy család kapcsolattartó leveleiben próbálja bemutatni a helyzetet. Természetesen épp ezért nem állítható, hogy ne lehettek volna az itt kapott képtől eltérő jelenségek is, ámde a körülmények ismeretében azt mondhatjuk, hogy az itt tükrözött helyzetkép meglehetősen általános.