Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

magyar alföld fojojját a füzes partu Tiszátt a Tisza vize meg majd itthol el beszélli a Kárpátokban örök álomban pihenő vizét katonák üzenetétt. Tetű por a czime Ennek az el beszéllésemnek amitt itt el akarok mondani mert hátt a tetű por nagy szerepett játszott a fronton és hasznán is annak aki el atta De a tetű bizony nem döglött meg tőle amitt jo magam is töbször ki próbáltam mi után engem is meg ajándékoztak vei onnand hazulrul. 1917 nyarán vagy jobban mondval már ősz felé járt az idő amikor Radaucznál meg ismerkettem egy katona barátommal akivel szerettem szolgálatban lenni vagy együtt dolgozni ott a lövész sánczokban mert igen pontos és szorgalmas ember volt csak az volt a hibájja hogy mindég bus komor volt Beszélgetni nem igen lehetett vele mert amind szokják mondani ugy kellett belüle ki húzni a szőtt Többek között egyszer ketten kerültem vele éjeli őr szolgálatra és meg kérdeztem tőle hogy miért lett ő oljan bus komorrá mert hátt montam néki hogy neked valami bánatod van az éledben hogy te mindig oljan szomorú vagy Ere azt felelte az én barátom hogy ugy van kedves pajtás Igazad van mert bánatom van pedig oljan bánatom hogy többé boldog embernek sohasem érzem magamatt az éledben Tehátt monta majd el fogom néked mesélni van még elég időnk ahoz hogy el meséljem amíg ez az éjeli kétt orai őr szolgálatunk letellik. Amikor a háború ki tört én fehér megyében egy pusztán mind erdőkerülő szolgáltam a családom egy feleségem és egy kiss leány gyermekem volt akikkel igen boldog életen éltem Amióta kitört a háború azóta mindég kint vagyok azt monthatom A háború második évének végefelé azt vettem észre hogy a feleségem ritkán ír levelet utánnam Későben meg már nem is írt Hiába kültem haza a tábori lapokat csak nem jött rá válasz Tehátt egyszer ment egy barátom szabadságra bár nem oda való volt ahol az én lakásom volt oda még jo kétt ora járás volt az ő fauja de azért meg kértem hogy tegyemeg azt az kiss utatt mennyen el az én feleségemhez és hozón rolla hírt hogy mitt is csinál az oda haza hogy nekem még levelet sem ír soha Tehátt meg is tette a kolegám hogy egy napon elment a feleségemhez hírt vitt rollam néki és ollankor ment el hozzája amikor már az ő szabadsága vége felé járt mert gondolta hogy ha valami kiss elemózsiát akar küldeni a feleségem hátt el hoza nékem Amikor a kolegám el monta néki az üzenetemen és hogy miért nem ír az urának ere csak a vállán vonogatta és azt monta hogy nincs szüksége az én üzeneteimre nem keresek én néki kenyerén hátt őnéki sincsen én rám szüksége De azomban adott a kolegámnak egycsomag tetüport hogy hozza el nekem de mást nem küldött. Azomban a kolegám mindent meg tudott hogy hogy is ál a dolog volt a pusztán özvegy ispán tehátt ezel lettek egygyé és ezért nem kellettem én többé az én feleségemnek mert szeretött talált az ispán uramban aki azal biztatta hogy el is fogja venni feleséginek csak én tőlem aljon el meg jegyzem a csinosabb aszonyok közé számítható volt a feleségem Az idő telt mult csak hogy nagyon lasan a szívem fájdalommal lett telle és bánattal hogy mivé tud lenni egy aszszony ha nincs mellette a férje holott mink egymást csakk tisztelni és becsülni tuttunk