Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

elmentek csak mink marattunk ott és még mink sem tuttunk el gondulni hogy mitt is akarhatt a főhadnagy evei a szökött áruló katonával és miért fokta itt ezt a kén erős román katonátt Az udvaron altunk. Idább odább le ült is némellik közülünk csak a haza áruló katonának nem volt nyukta Ugy látszott rajta hogy szökni szeretne közülünk A főhadnagy ezalatt egy göcsön ült és valami kis füzetett vett elő a zsebjébül és azt abbul böngészett ki valamitt biztosan valami törvény czikkett olvasott ki belüle hogy millen büntetés vár oljan egyénre ki a hazáján más nemzeteknek el árulja.. Azomban egyszer csak zsebre vákta a főhadnagy a könyvecskét és fel ált az ülő helérül és oda szolt annak a kis fiúnak akivel szintén nem rég beszélgetett itt ennél a kis házikónál aki szintén el árulta az apjátt a főhadnagynak Tehátt hol van az édes anyád fiacskám kérdé a tiszt a fiutul Hátt oda van kérem a kukoricza földre babon szedni. Hátt mikor jön haza a babb szedésbül kérdé a tiszt Majd csak este felé feleié a fiu Hátt az bizom későn jön meg Most még csak fél három ora van dél után Tehátt én nem várom az édes anyádatt fiam mert nekem sietős a dolgom Hanem ha szereted az apádat akkor gyere ide hozzája és bucsuz el tőle mert bizom édes fiam most fel lesz akasztval az apád ere a fára mi a ház előtt lévő szeder fára mutatval Ennélsem kellett többet mondani a fiúnak utczu berek nád a kert ugy el tünt mindha ott sem lett volna a háznál. El futtott biztosan az annya után. A főhadnagy fel küldött egy embert a padlásra hogy kérésen ott valami kötél fellett Csak hamar egész egy szál ruha szárítto köttelett kerítettek elő a padlásrul A főhadnagy átt atta a kötelett annak a kétt erős román katonának akikett ott fogott és erőssen rájjuk parancsolt hogy ti ketten akasztjátok fel ezt a haza árulót mert ha fel nem akasztjátok hátt akkor fél ora multán már ti ketten lógtok ezen a fán ni. A kétt román öszsze nézett és neki áltak tanakodni a főhadnagy ujbul figyelmeztette őkett hogy fogjanak a munkához mert ne várják hogy harmatszor is figyelmeztesse őkett mert akor már jaj lesz nektek A haza áruló katona kétségben esetten könyörgött a tisztnek de az mind hiába való volt, Egyszer csak el káromkotta magátt az egyik román katona hogy ő bizom nem akasztatja fel magátt senki miatt sem és avval megfogta a kötél végitt és keresztül dobta fent a fa ágon és az egyik vége viszsza esett le a földre és akkor oda húzták ezt a román áruló katonát és rá kapcsolták a nyakára a kötelett Szegény ördög jajgatott és sírt még soha nem láttam ugy könyörögni ollan esdeklő hangon embert mind ahogy az az ember rimánkodott de nem sokáig tartott Közben hátra kötözték a kezeit és amikor evei készen voltak a románok a főhadnagy intett fel elé a kezével és ez a kétt román katona mindjárt tutta hogy mire való volt a fel felé való intés és akkor meg húzták a kötelett és egy kettőre már fent is loggott a fán A szemei kifordultak az üregeibül és a nyelvét hoszan kivetette és egy kevés rángatolodzás után el is szált belüle az élett Amikor készen volt minden a kétt fogoj románt kétt katona közülünk szintén le kísérték az ezeredhez és átt attak őkett mind a fogjokatt szokás.. Mink pedig akik ott marattunk ott hagytunk a házatt az akasztott emberrel egygyütt és el osztottunk magunkatt a határon a fenyvesben őrsöt álni Én nem meszsze estem a kis házikotul igen joly oda láttam amind a fán ingatta a szél az embert. Egyszer csak látom hogy jön haza az aszony a fején valami terhén hozott amind az udvarra be fordultak mert a kis fiu is jött vele Az aszszony le dobta a fejérül a terhett és oda ált a kert mellé és onnand nézte nézte az urátt Lehetett hozá vagy 500 lépésnyire Nem hallottam hogy jajszóval siratta volna csak azt láttam hogy sokáig