Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918
Bizom én sokan Írtam néki azokra a levelekre amiken ő nekem írt mert mindenre kiváncsi volt mert hiszen sokszor írta hogy egy év ota nem írt az férje senkisem tudott rolla pedig ő már még Budapesten is járt a kuttato irodákon és bízom talán ha én nem találok rájja akor lehett hogy soha sem tud a férjérül szegény aszony csak várta várta volna haza ugy mind máig is várja sok az el tünt férjet vagy az el tünt gyermekét. Román batáron Amikor a románok is meg kezték a háborúskodást azonnal el foglaltunk az Erdéli határokatt hogy a románok átt ne törjenek Magyarországba. Többek között egy főhadnagy vezetése alatt 15 töd magammal járőrben mentünk hogy ki kémleljünk hogy hátt mere is vannak azok a román katonák Gyönyörű fenyves erdő szélen hallattunk amikor egy kicsi házikott pillantottunk meg az erdő széllen.. A főhadnagy meg alított bennünket és azt monta hogy húzódjunk el a bokrok közé ne mutassunk magunkat majd ő maga megy meg nézni azt a házikott. Amind a főhadnagy közel ért a házhoz egy kis fiúcska jött ki a házbul vele szembe A fiúcska síró hangon kezdett könyörögni a tisztnek hogy az édes annya igen beteg ott fekszik a szobában az ágyon az apám nagyon meg verte az édes anyámatt. Tehátt miért verte meg az apád az édes anyádat kérdezte tőle a tiszt ur Hátt majd el mondom hogy miért verte meg mert máskor is meg verte de ilen nagyon sohasem verte meg mind máma reggel Hátt a te apád kis fiam nem katona hogy ide haza verekszik kérdezte a kis fiutt a tiszt De igen katona csak hogy mindég ithol logg hiába hajtották vissza a csendőrök a frontra de azért csak addig volt ott a fronton amíg alkalma volt a meg szökésre és akkor már megen itthol volt haza szökik mindég mert az édes anyám magyar asszony ő meg román ember nekem mostoha apám és én sem szeretem mert mindég gyalázza a magyarokat és mindég szidja a magyar honvédeken és mindég azt mondja hogy ő nem harczol ennek a kutya magyarnak és most hogy ki tört a román háború hátt most átt ment a románokhoz Mikor ment átul a románokhoz kérdezte a tiszt Máma reggel még a puskáját is átt vitte meg sok töltényt amitt a magyaroktul el lopott. És ma hajnalban még néhány román katona is volt itt nálunk és ugy értettem tőlük amind az apámmal beszélgettek hogy a mai napon egy zászló aljra való csapatt ott ni az között a hegy között töltik és majd az éjei akarnak támadni a magyarokra.. Hátt hány éves vagy fiam kérdezte a tiszt a fiutul 10 éves vagyok felelte a kis fiu hát az édes apátt hova lett mert hát azt mondott hogy az a román ember neked csak mostoha apád Igen az az édes apám bányász volt és meg halt lent a bányában amikor én még csak 8 éves voltam így van fiam hátt akkor az édes apád igen derék magyar ember lehetett csak te is az legyél és ezel egy kis pénzt adott a fiúnak amire az beteges annya is ki vánszorgott a házbul és avval is néhány szőtt váltott a tisztünk és avval ott hagyta ökett.. A főhadnagy 7 vissza jött hozzánk és egész jo kedvel mesélte el hogy mitt beszégetett a kis fiúval Hanem tudjátok fiuk mondja a főhadnagy 7 itt kellene most valamin csinálni hogy mégis meg tudjunk hogy csak ugyan vannak e románok ott ezen a kis hegy közötti erdőben és azonnal hívatott magához egy altiszten hogy vegyen magához 3 embert és menjenek kémleljék ki valahogy azt az hegy kőzett Az altiszt egy szakasz vezető volt és azonnal névrül szólította azokatt az embereken akikett vele akartt vinni és a harmadik név az enyém volt.
