Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

Tehátt az aszszony valami jo pénz öszszegett is kaphatott ezért a sikerült kémkedéséért mert kedvett kapott a kémkedésre és a kiss gyermekeire sem volt gondja mert hátra vitték őkett az ezered parancsnokságnál aholy a szakácsok gondoskottak rolluk az anya pedig tovább űzhette a kémkedő szolgálatott gond nélküli.. 3 hétt telt el rajtunk már mink csak mindég ott azon a helen voltunk. Reperálgattunk a sánczainkatt amitt az oroszok szett verettek az ágyúikkal. Éjszakánkint itt ott egy kis lövöldözés volt de nem sok vizett zavartunk egyik a másikának a fészkében. A kémkedő asszony többbszörönként apróbb hirekett hozott amitt észre tudott venni és kitudott kémkedni az oroszoknál amiért már mink katonák haragudni is keztünk mert mindég valami ujabb parancsok zavarták a legénység nyugalmán Három hétt telt el már amióta semmi hírt sem hallottunk a kémkedő asszonyrul Egész biztosra vettünk hogy vagy elfokták az oroszok vagy átt pártolt hozzájuk Nem sokára azomban a csapataink meg kezték az előre vonulásokatt és meg keztünk az oroszokatt ki mozdítani a sánczaikbul Már a balszárnyán meg futamottak az oroszok egy támadást intéztünk minkis az elöttenk levő orosz sánczokra és csak hamar el menekültek az oroszok mi elülünk is és hajtottunk őkett tovább Amint ki értünk az erdőszéllére hátt ott találtunk ami szegény kémkedő asszonyunkatt szén kuszált hajjal loggott egy fán Az oroszok el fokták és fel kötötték egy fára mert meg tutták hogy kém volt így szoktak járni a kémek a kiss gyermekei anya nélkül marattak. Éltéi 'edés a fronton Kirlibabához nem messze nyugatra fekszenek az sztara obcsinai hegyek amejekett rettenetes sűrű őss erdőség borítt Eben az hegyes erdőségben csúnya el keserdett harczok fojtak 1916 nyarán amenyitt előre annyin hátra futottunk Egygyik támadás amásik után ment Irtózatos veszteségekkel hol egyik tészrül hol a másikrul Augusztius 4 dikén este felé megen öszsze csaptunk az oroszokkal ember veszteség halottakban nem igen volt bennünk Inkább fogjul ejtettek sokatt közülünk amivel az oroszok ugy látszott hogy igen meg voltak elégedvel mert azután egész reggelig nyukton hagytak bennünkett. Egyetlen egy sebesültünk volt egy fiatal hadnagy de ez sem volt halállos egygyik lábán fúrta átul egy sima gojo Tehátt hogy sebesült vivők nem voltak mertt fogjul estek hátt így engem meg még egy öreg honvéd barátomat neveztek ki hogy el kell vinnünk ezt a sebesült tisztett a segélhejre ami bizom hau klaméter távolságra volt hozzánk aban a csúnya hegyekben. A nap már régen le áldozott amikor öszsze tákoltunk egy hordagyán amire osztán fel pakultunk a sebesült tisztett és útnak indultunk vele. Uttnak persze nyoma sem volt csak ugy keresztül kasul a hegyeken völgyeken mentünk Egy lénia forma utt vonalon mentünk de későbbért annak is a végire értünk Ki fogytunk az utbul végre csak az erdő sűrűségében botorkáltunk teljesen ránk szakatt az éjszaka sötétsége az eső is el kezdett olan lasan csepételni de az mégis nem sokára megszűnt és csak vastag sötétt felhő borította az égett felettünk Kisült hogy a valódi utat el vesztettünk Nem tudunk menni sehova sem Tuttam joly hogy éjfél után fel kel a hold így hátt azt tanácsoltam annak a szegény sebesült tisztnek hogy legjobb lesz le telepedjünk egy fa alá és adig várunk amíg a hold fel kel ha felhős is az ég alja de mégis világossabb lesz az éjszaka és akkor majd csak jobban mehetünk valamere Joltuttam hogy az irányt nem vesztettem el a segélhej felé mert lent a völgyben egy kiss fojo vezetett ami mellett ha menünk biztossan a segél hejre érünk. Ha itt fent azt az utat nem találnám ami a segél hejre vezett hátt gondoltam hogy akkor