Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

hogy egész éjszaka sem lett vége Tehátt a vacsoránkatt nem hozatta fel a szakács Bandérium ehessen marattunk csak megen másik éjfélre várhattunk a szakácsokat Nappal egész csend uralkodott de mi hozzánk fel jönni sehogysem lehetett világossan mert amere fel lehetett volna jönni ara a terepre nagyon oda látott a muszka és le lövöldözte ha valaki próbálkozott feljönni. Aliig hogy este lett egy küldöncz jött fel mindenünknek hozott egy porczio kenyerén a hátán zsákba és azt monta ha csend lesz akkor az éjféli órákban várhatjunk a szakácsokatt a vacsorával sajnos megent csak ugy jártunk hogy nem jöhetett fel a vacsora a sokk ágyúzás és a sok mindeféle lövöldözések miatt Már oly éhesek voltunk hogy állig bírtunk a szolgálatott teljesítteni Gondolkottunk azon hogy honnéd is lehetne egy kis enni valót szerezni A bal oldalrul a front között volt egy kiss házikó Egy klaméter távolságra lehetett mi hozzánk De oljan hejen volt ez a kiss ház hogy a gojo sehogy sem érhette és a vele irányban levők nem is láthatták De mihozzánk nagyon jol látható volt A szakaszvezető távcsövön nézegette ezt a kiss házait Egyszer azt mondja. Tudjátok fiuk abban a kiss házban lakik valaki mert előbb egy embert láttam kijönni belüle most meg egy női allak áldogál ott a ház előtt Ott biztosan lehetne valami enni valott találni Ugy gondolom hog)' jo lenne az éjei valakinek lemenni és megnézni azt a kiss házatt talán nem lenne hiába a bátorság. Igen jo lenne montunk m ind nyáj jan No de hátt ki megy le közülünk Tanakottunk mert hogy kevesen vagyaink csak egy ember hagyhatja el a lövész árkott... Egyikőnk sem szolt hogy válalkozik a kis házikó ki kuttatására mert minyájan csak ara gondoltunk hogy nem e valami orosz járőr tartózkodik a kisházikoban akik aztán elrántanák a notájját annak az egyénnek aki elmegy a házikó ki kuttatására Sokatt gondolkoztam rajta hogy el mennyek e vagy nem A szakaszvezető azt mondja nézen csak bele a távcsőbe Kovács éppen most mos eg)

T női allak a ház előtt ott bizonyára csak egy román család lakhatik oroszrul szosem lehett ott. El hiszem mondom néki hogy nappal nincsen ott orosz de éjszaka bizon le jöhett az orosz járőr Magam is nézegettem a táv csővel tényleg láttam a nőtt kint járni a ház előtt Tehátt elhatároztam magamban hogy estére le megyek mert nem igaz hogy ott ne legyen valami enni valott találni 10 ora lehetett este a fegyverek gyéren ropogtak idább odább szóltam a szakaszvezetőnek hogy hátt én most útra kelek a kis házikó felé Hátt jol van Kovács csak menny el egyelőre nem is szóljunk a hadnagyurnak felüle hátha nem eresztene el egy embert Meg nem is vesz észre sötédben itt a lövészárokban ha este vizsgálódik Fel szettem a podgyászomatt a fegyveremben ött darab éles gojo volt Gondoltam hogy az ött gojobul csak egygyett én is találok hogy ha valami veszel ér utamban A szakasz vezetővel kezett foktam és avval el tűntem a sötédben az irányt tuttam eg}' völgyön és egy dombon kelletett keresztül mennem és már meg is közelitettem a kis házikón amind közelében értem a ház körlete bokros zanocz volt többszőr meg áltam halgatozni hogy nem hallok e valami neszt A hodvilág ólkor ólkor bukkant ki a felhők alul Tehátt nem volt éppen sötétt A ház körül egész csend volt csak egy egy gojo sívítássa zavarta meg a csenden amik a völgyeken keresztül mentek a magyarok és az oroszok felé. Már az ablak alatt halgatoztam hogy nem hallok e valami horkolást odaben De egész csend volt meg kopogtattam az ablakon de választ nem kaptam erőssebben kopoktam az ablakon akkor sem szol senki Tehátt már azt hittem hogy nem is lakik a házban senki Le vettem a puskámatt a vállamrul és oda mentem az ajtóhoz és a puska tussávaly meg vágtam az ajtott csak ugy hangzott tőle a táj Azonnal hangott hallottam a ház belsejében és azonnal nyitották is ki az ajtott egy öreg román ember nyitotta és amind meg látta hogy magyar