Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

Befogja ökreit kihajt a mezőre.. Fordul a barázda fogja az ekéje.. A nap áldozatával megjön majd az este.. Odahaza készre várja a mennyecske.. Meg etett meg itatt elvégzi a dolgán.. Az után vacsorál és aluszsza álmát.. Másnap kora reggelfent van ő már újra.. Hogy elkészülhessen újra a dologra.. És így mindég tovább fojdogál a munka.. És így őszre kelve lesz a kamrában.. Hej csak így lehetne már egyszer az élett.. Hogy fene ezt a haborutt enné meg.. Háború Vége Három éve már hogy tart ez a háború.. Tán a magas égis egészen ránk borul. Városok és falvak düledeztek öszsze.. De a háborúnak mégsem lesz már vége.. Tisza Duna hátán véres habok fojnak. Látszik hogy odafent nagy háborúk vannak. Mind oda veszik már a magyar levente.. De a háborúnak még sem lesz már vége. Ótholrul is tehát ahogy értesüljünk.. Nagyon szép keveset törődnek már vélünk. Nem szívessen várják a sebesülőket.. De a háborúnak még sem vetnek végett.. A fronton is mindég csak azt prédikálják. Csak ki tartani kell csak előre tehát.. Koplalni is tudunk tehátt már eleget.. De a háborúnak mégsem vetnek véget. Azt mondja azt súgja már az öreg baka.. Nies a czipőjének egygyiknek sem talpa.. El van márszakadval ruhájja feselve.. De a háborúnak mégsem lesz már vége.. Érmeket is adnak sorra vitézeknek. Gondolják talán majdserénnyebbek lesznek. Hogy majdjobban mennek hogy ha kel előre.. De a háborúnak még sem lesz már vége..