Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918
leány fel sem ébrett A gazdám hegyibe hajuk ugy nézte hogy millen mellen alszik Sohasem lesz ebbül rosznő monta a gazdám mert ez egészen másképpen született... Átt mentünk a nyeszteren el foglaltunk az állásunkat 10 ora tájon lehette az idő dél előtt igen erős támadásunk lett az oroszokkal ugy hogy az zászloaljbul alig marattunk 37 en A többi mind fogoj sebesült és halottak sokan voltak Ekkor monta a gazdám na Gyuri mostha itt lett volna az a szép lengyel leány most lett volna szerencséje a halálhoz „Kis madárka dallát de sokait halgatom... De azért nincs kedvem szomorú a sorsom... Sok széni 'edés ez már a lövész árokban... Elejétől kezdvel a világ háborúban... Isten ves már véget ennek a dolognak... Mehessünk már haza dolgozni a honnak..." Jo szívű román leány Ahogy a Bukovinai Kárpátok tulso oldalán Radaucz várossátul vagy 40 kméter távolságra keletfelé egy rongyos román kösség alatt volt az állásunk 1918 elején Erős tél volt Ott majd méteres ho volt és azok a csúnya hideg szelek ami ott a Kárpátok alján sivított nem volt tanácsos éjei patrolérozni egy kétt embernek vagy lovon is járni mert bizom nem egy reggelen találtak ember hullákat ugy hogy csak a bakkancsban voltak meg a lábfejek meg a fej kopinya Lólábakat patkóval lo fejeket a többitt meg ették a farkasok mert abban a csúnya hideg éjszakában még 4-5 farkast is láttak egygyütt kóborolni Elő jöttek az éhség ki hajtotta őkett a mél Kárpátok erdeibül... Január 25 én este 10 ora lehetett valahonnéd telefonáltak hogy a 3 dik százattul küldjenek egy embert a zászló alj felé vezető uton mert ara már régóta hallatszik egy ember kiabállása és meg kel keresni hogy nem e esett ott bele valami gödörbe Fél órával előbb váltottak fel az örségrül az őrmester be jött hozzám a fedezékben hogy szedjem össze magamatt és menjek le az zászló alj felé vezető völgybe és ott majd találok valahol egy embert mert telefon jelentés jött hogy ara már régotta egy ember kiabállása hallatszik Kicsitt roszszul keztem magamat érezni csúnya fujátok volt horta a szél a havat meg osztán a farkasokra is gondultam Kértem egy embert magam mellé de igen kevesen voltunk mind szolgaiadban volt Nem athattak 40 darab éles töltényt tettem a patron táskámban a fegyveremet is megtöltöttem és útnak indultam Körülbelül 4 kilométerre lehetett a zászló alj hozzánk a lövész árokhoz... A szél horta a havat a szememben de mit sem töröttem vele csak hamar lent voltam a futó árkokon keresztül a völgyben A partott mindakétfelül magas bokros fák borították a tájjat jol ismertem tuttam hogy mere vannak azok a még 1915 bül maratt el avult lövész sánczok és gödrök fel kerestem mind ezeket a méljebb lukakat amik ott a völgyben az utt vonal tájján voltak bár nem sok haszna volt mert a ho fujákok minden méljebb heleket telle hordott hóval ugy hogy senki sem tutta hogy mere vannak a gödrök mert mindenütt igenyes ho boríttás volt A gödrökett be jártam nem találtam semi emberi nyomra Ki jöttem a bokrok közül rá tértem a völgyben vezető útra Gondultam hogy viszsza megyek és meg jelentem hogy nem találok senkitt mert ha bele esett valami gödörben az már rég meg halt eltemette a ho fúvatok majd a tavaszi ho olvadáskor meg találják Amind így gondulkodom magamban nem meszsze egy ág törést hallok a bokrok között... azonnal a puskámhot kaptam mindjárt a farkasokra gondultam De csak hamar felismertem a vadatt egy roka ment keresztül
