Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

hittünk hogy egy emberünk sem maradd éledben a szakaszomat fel váltották a lövész árokbul miután igen el gyengültünk 60 nad magammal mentem a lövész árokba és csak 34 en jöttünk ki a többi meg halt vagy meg sebesült Tehát akik ki jöttünk a lövész árokbul hátra kültek párszáz lépésnyire bennünket tartalékba és akik voltak a harctéren azok tudják hogy a tartaléknak sohasem jo mert azt mindég keresi az ellenség ágyujja és mindég vereti a tartalék tájjakatt Tehát amind ott tartalékban voltun egy kiss hegy oldalba pipázgattunk egyszer csak jön egy repülő gép lehuzottun ugy hogy mégsem mozdult egygyikünk sem párszor körülfordult felettünk a gép avval viszsza repült roszszatt sejtett a szakasz parancsnokunk egy idősebb önkéntes zászlós volt De nem szolt egygyönknek sem csak az orczájárul vettem észre hogy nyuktalan érzései vannak amind én ott egy kidűlt fa törzsön ülök Egyszerre nagy has fájj ás fogott el annélkül hogy az előtt valami bajjom lett volna azonnal foktam magam és leszalattam a hegy aljára hogy ott magamat egy kicsit rendbe hozzam állig hogy le értem a hegy oldalba talán 70 vagy 80 lépésnyire a szakaszomtul hallom hogy el dördül az olaszok 28.czas ágyujjuk De az ágyú gojo sívíttása mifelénk tart állig hogy ezt ki gondultam már bele is vágott a szakaszom teljes közepében ugy ahogy ott ültek szegények 17 meg halt 7 pedig sujjosan meg sebesült teljessen abban a napban vége lett a szakaszomnak az öreg zászlós is meg halt kétfelé szakasztotta egy sziláng vas darab Ekkor itt már látam az Isten segedelmét mert nekem abban a pillanadban kellett a helemrül elmenni amikor a veszel közel volt... Egy másik esett szintén Doberdon játszódott le velem ugy volt hogy egy jo szikla kavernába lett a szakaszom el helezvel pottartaléknak ugy hogy pár napig nem volt más dolgunk mind minden órában egy figyelőit kellett kicsitt veszélles helre ki állíttani egy darabig sorrendben ment dehogy egy figyelőtt el vittek az olaszok egygyett meg agyonlőttek hátt azután már nem ment sorrendben Egy mogorva kinézésű őrmester volt a szakasz parancsnok hátt akinek a pofájja talán nem tetszett néki ugy mind a másiké akkor azt külte ki figyelőnek Tehát egy Budapesti fiu volt földijje annak kellett volna ki álni figyelőbe de hát azt nem külte ki hanem énrám kerítette a sort kicsitt haraguttam az igasságtalanságára node katona parancs ellene tennem nem lehetett, felvettem a fegyveremet 5 darab éles gojott bele heleztem avval jo éjszakátt montam a barátjaimnak gondultam hogy engem is valami baj érhett állig áltam ott egy negyed orát az olaszok támadni keztek de nem én irányomban hanem tőlem balra ugy hogy az én pihenő szakaszomra is sor került a sor rohamra kellett nékik menni és sokan meg sebesültek és az mellett mind fogjuly estek Én 4 óráig ott áltam amíg egy cseh katona felváltott semmi bajjom sem lett Tehátt itt megen láttam az Isten segedelmét... Egy harmadik esett galicziában orosz fronton történt velem egy katona barátom véletlenü agyon lött egy magunk közül való tiszteit Tehát nagy harczok voltak az oroszokkal kellett az emberi erő de azért röktö fel ablézolták ezt a szegén katona barátomat is meg kötözvel le kellett kíséni az ezeredhez Tehát nekem kellett el kisérni egy levelet attak hogy azt adjam áttul az ezred irodán evvel a katonával egygyütt A levélben az ált hogy ezen katona kész akarván agyonlőtte Grosz főhadnagy uratt Tehát nem méltó másra mind egy fára fel kel akasztani. Amind kísértem egész uton sírt szegény Leértem az Ezeredhez azonnal átt attam a levelet az ezered irodánál A katonát pedig bezárták egy egy föld lukba és azt a parancsot kaptam hogy mindaddig ott őrködjem a fogoj katona zárkája előtt amíg parancs jön rá hogy ott hagyhatom Tehát másnap reggelig örisztem Akkor jött kétt tábori csendőr akik aztán fel