Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Szili Ferenc: Egy somogyi baka első világháborús naplója 1914-1918

barátjának ha ugy is van oda haza miután némel embert őrülésben visz a családi botrány azonban mindég jobban vettem észre hogy az én Tényi barátom nem normális az elméjében a sok bánkódás a családja után egészen meg erősödött rajta már mások nem is szerettek vele társalogni kinevették azt az egykori művelt finom eszű embert csak én hozzám jött csak engem szeretett nem csúfoltam sött védelmeztem ha valaki bántalmazta a század parancsnok nem hitt néki azt monta hogy szimulál hogy csak haza küldjék sött haragudott rájja én vigasztaltam mindég hogy semisem igaz odahaza csak pletyka az egész Ezt legjoban szerette ha illeneket beszéltem néki montam néki hogy majd haza mész szabadságra és csak meg leszel lepvel hogy semmisem igaz amit a feleségedre montak - ugy látszott hogy meg vigasztaltam de azt is észre vettem hogy a vigasztalás nem volt nála marandos csak aroszszabbakra gondult a nejjé arcképitt mutogatta és fojtón nézegette és magában mormogta hogy szép aszony az ö kicsikéjje csak méhesek hozád te drágám te édes kis feleségem csókolta a fényképet akár hányszor elő vette munkaközben is csak én vigyáztam rá amennyire lehetett el takartam minden hibájátt és nem engettem mindenhol hogy elővegye és mutogassa a felesége fényképitt hogy ne gúnyolják szegény Tényitt Az oroszok egy hajnalban erőss támadást intéztek velünk szemben Egy gödörben voltunk ketten a Tényivel erősen lövöldöztem a Tényitt is biztattam hogy csak hadd szóljon a puska csak a fejedre vigyáz inkább a kezeidet feljebb emeld a puskával hogy a gojo az oroszok felé menjen ugyan sikerült az oroszokat viszsza verni csak hogy támadás után erős srábner tüzett attak ránk amitül én a hátamon egy szilánktul egy kiss sebet kaptam örültem hogy énis elkerülök valahova a korházba sajnos csak az első segélhejig mehettem a sebemmel tovább nem eresztettek azt monták hogy három vagy négy nap alatt meg gyógyul és akkormár mehetek is viszsza a lövész árokban No de azért annak is örültem hogy hátrább vagyok egy kicsitt a tüztül csak a szegény Tényire gondultam hogy most egészen magára van hagyatval senkisem törődik vele sajnáltam hogy nincsen párt fogója azok között a tisztek között hogy szólnának a századosnak hogy küldjék szegényt haza vagy valahova hiszen ő már nem a lövész árokba való ember A támadások nem szűntek az oroszok erőszakkal előre törekettek De miután joly el készített állásban voltak a mi ezredeink mindég viszsza tutták verni az oroszokat a sebesülteket fojtón horták a segélhejre szinte fájt a szivem amikor láttam hogy egyik másik bajtársam jobb jobb sebekkel el mentek magyarországban valamellik korházban szinte bántam hogy miért nincs nekem is nagyobb sebem hogy énn is el mehetnék tovább az első segél nejnél Gyönyörűen sütött a nap a szép tavaszi nap Egy fenyőfa alatt üldögéltem pár bajtársommal az első segélhejen A frontul erőssen hallattszott a fegyverek ropogása nem volt meszsze az első segély hej három vagy négy kilométerre a lövész ároktul a fa alatt beszélgettünk mondottunk egymásnak hogy erőssen támad megen az orosz minden áron előre akar jönni ma megen bele harap néhány ember a fűbe Éppen nézzétek megen hozz egygyet kétt németh szatinész amind oda értek azonnal le tették egyre mondogatták hogy hergott hergott groszsze alarm Ki voltak merülve csak ugy fojt rolluk a verejték szegényekrül azt monták hogy ma nem marad ember ha az orosz nem szünteti a támadást... A hordágyon fekvő sebesültre néztem akitt most hozott ez a két németh sebesült vivő csendesen fekütt a köppennyével le volt takarvaly Gyanús volt nekem ez már nehezen él fel hajtottam a köppenysarkátt hátt uram isten kitt látok az én Tényi