Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

tott zászlót Tolna vármegye minden községének lakossága ragadja meg és lobogtassa." - írta Haypál István. A lelkesedés számos kisbirtokost versírásra is lelkesített. Tele voltak a lapok a beküldött lelkes költeményekkel. A nemzeti kérdésben cseppet sem toleráns koalíciós időszak idején kimondottan bátor megnyilvánulás volt Mohácsy lelkészé. Ilyen megnyilatkozásért az akkori parlamentben a legenyhébb minősítés a: hazaáruló volt. Ebben a kérdésben nem véletlen, hogy maga Szabó István is nehezen szánta rá magát a véleménynyilvánításra. Erről így ír Hodzsa Milán: „Áchim állhatatlansága miatt a nem magyar és magyar agrárdemokráciák együttműködését nem lehetett kizárólag Áchimra építeni. A magyar földmíves társadalomban már néhány éve szilárdabb pont mutatkozott: Szabó István. Hodzsa kapcsolatban állott vele, de Szabó félénk opportunista volt s az együttműködés vele csak nehezen készült. Szabó végül is megszólalt egy nyilatkozatban, amely a sovinizmus és a hazugság ellen kelt ki, amellyel a magyarosítok a magyar nép képviselőinek adták ki magukat." Szabó István szavait Vajda (Voevod) Sándor, román képviselő ismételte el a parlamentben: „Higgyék el, soha senki sem látta el jobb tanáccsal a kormányt és azokat, akik békét óhajtanak, akik a nemzetiségi kibékülés gondolatával foglalkoznak - mint Szabó István képviselő" -, jelentette ki Vajda, majd idézte Szabó István szavait - „...Ma úgy állanak a dolgok, hogy a hatóságok magas lóról beszélnek a nemzetiségi emberekkel. A nemzetiségi nép azt képzeli, hogy a magyar nemzet olyan, mint azok a hatóságok, amiket maga előtt lát. S azt hiszi, a magyarság csak azért van, hogy a nemzetiségeket gyilkolja és gyötörje, kényérekedvére ide-oda hajigálja, a népnek azonban csak kérnie és rimánkodnia szabad, s még akkor sem hallgatják meg. Ha tehát a románokat és a többi nemzetiséget az ország hasznos és a magyar államiságot támogató polgároknak akarjuk látni, ebben az esetben hasztalan békülnénk az olyan vezérekkel, akik csak maguknak akarják az előnyöket. Forduljatok ezért a néphez. Bánjatok ezzel a néppel emberségesen és jóindulattal s akkor nem kellene attól félnetek, hogy a nemzetiségek, ha általános választójoghoz jutnának, a magyar állam ellen indulnának harcba." A szöveg felolvasása után Vajda hozzátette: „Minden szavát aláírom. Igen, így állnak a dolgok." „S itt Vajda képviselő nemcsak a románok, hanem valamennyiünk nevében is beszélt. Senki közülünk nincs a becsületes béke ellen, amely a népet joghoz és szabadsághoz juttatná."

135 - folytatta a gondolatot Hodzsa Milán. Igen, így álltak a dolgok, az akkori politikai vezető réteg nem volt képes a békére. Valóban a demokratikus erők, bennük a birtokos parasztság hatalmas táborának parlamentbe kerülése jelenthette volna Magyarország mennybemenetelét. Eggyel több ok a missziós küldetéstudat igazolására. A dualizmusbeli politikai hatalomnak ahhoz sem volt érzéke, hogy a nemzetiségi szervezetek magyarbarát csoportjait támogassa, helyette egyforma üldöztetésben részesültek mindannyian. A Betnár Béla vezette Bauernbund hazafias magatartásának állandó hangoztatása ellenére is kivívta a megyei és országos hatóságok ellenszenvét. A belügyminiszter hosszas tortúra után a Bauernbund alapszabályainak láttamozását 1912-ben megtagadta. A szervezkedés azonban szerencsés időszakban indult el. A Khuen-Héderváry-kabinet miután a vármegyei törvényhatóság teljes apparátusát lecserélte, a választások előkészítésével volt elfoglalva. Ez volt a megyei hatóságoknak is az első számú feladata. Ezt az időt használhatta ki hasznosan Betnár Béla vezetésével a Bauernbund vezérkara. Jól felhasználták az újságíróknak járó szabad jegyet, beutazták a németlakta vidékeket, és sorra nyerték meg a Bauernbund számára a német falvak lakóit. Probléma akkor adódott, ha hivatalos irat lett az ügy-