Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
célokat is szolgált. Mégpedig a kisbirtokos parasztság gyámkodástól mentes - ebben az esetben a Tolna megyei német - saját szövetségének a létrehozását. A lap és a mozgalom elindítója Betnár Béla volt. Betnár előbb a Bonyhád és Vidéke, majd címváltozás után a Tolnamegyei Hírlap szerkesztője volt. Kis nyomdája szegényes német betűkészlettel - más hazai német nyelvű lapok sem álltak jobban - állította elő a lapot, amely hamarosan népszerű lett Tolna megye határain túl is. A Bauernbund megkezdte a német nemzetiségű kisgazdák öntudatra ébresztését is. Volksfreund aláírással megjelent cikk a németországi tapasztalatokról ír. Elmondja, hogy a német modell, egyetlen tető mindenki felett, működőképes volt 15 éven át. A „Bund der Landwirte", az ottani gazdaszövetség egy táborba gyűjtötte a nagy-, közép- és kisbirtokosokat. A nagybirtokosok azonban nem képviselték a kisbirtokosok érdekeit, őket csak tagdíjfizetőként vették figyelembe. Amikor pedig Bülov kancellár különleges adót kívánt kivetni a nagybirtokosokra, azok megbuktatták. Az eset Németországon kívül is felháborodást váltott ki az arisztokráciából. Válaszként a német gazdaszövetség megbomlott. Akisbirtokosok létrehozták a külön kisgazda-szövetséget (Bund der Kleinwirte). A német példából okulva a cikkíró megjegyzi, hogy nekünk is megvannak a magunk junkerei és felhívja a kisbirtokosokat, hogy ne hagyják magukat a nagybirtokosok egyesületeibe becsalogatni, hanem hozzanak létre külön egyleteket, szövetkezeteket, parasztszövetségeket (Bauernbund). Végül arra hívja fel a kisbirtokosokat, hogy forduljanak Darányi földművelésügyi miniszterhez erkölcsi és anyagi támogatásért. I la viszont ő is arra buzdít, hogy a junkerekkel közösködjetek, fordítsatok neki hátat. 122 A „nép atyja"-ként szívesen titulált miniszterből - az agráriusok keltették ezt az illúziót - a kiábrándítást, nagyon ügyesen oldja meg a cikk írója. Darányi nem láttamozta Szemere Kálmán alapszabályait, de a somogyi kisgazdákét is többször viszszautasította, s a Bauernbundét sem fogja jóváhagyni. A „nép atyjá"-ból való kiábrándításra különösebben tehát nem volt szükség; tapasztalták azt saját bőrükön a kisbirtokosok. Helyi hatósági és országos gáncsoskodás kétszeresen sújtotta a nemzetiségi szervezkedést, azért is, mert paraszti, meg azért is, mert nemzetiségi. A hazai németség minden törekvését a pángermán jelzővel illették. Nem kerülhette el ezt a vádat a Bauernbund sem. Az országos napilapok, de a helyiek is gyakran cikkeztek a pángermán propaganda veszélyeiről, elsősorban az erdélyi szászok - itt volt is erre némi okuk - és a délvidéki németek törekvéseit bírálva. Különösen magasra csaptak a tiltakozás hullámai 1907 márciusában, amikor a megalakult Német Néppárt (Ungarländischen deutschen Volkspartei) is közzé tette programját. A tiltakozás ismét felerősödött 1909 őszén, amikor a párt ismét aktív tevékenységbe kezdett éppen a közelgő választásokra készülve, majd újra közölték a programot. Ilyen feltételek között a Bauernbundnak eleve védekeznie kellett a pángermán vádak ellen, jóllehet erre nem volt oka. Emerich Rupp „Egy fészekből valók vagyunk" c. írásában a magyar kisbirtokossággal vállal sorsközösséget és elhatárolja magát a Dunán inneni németek nevében a vádaktól. Leszögezi, hogy ők a szövetségüket az erdélyi és délvidéki németektől függetlenül kívánják létrehozni, és mindenkor a mezőgazdaság és az ország érdeke vezeti törekvéseiket, mert csak közös egyetértéssel lehet előrehaladni. Erre hívja fel az itteni német nyelvű kisbirtokosok figyelmét is. A Tolna megyei németség abban is eltér az említett más tájegységek német lakosságától, hogy rendíthetetlenül hangoztatták 48-asságukat, az ország gazdasági függetlenségéhez fűződő érdekeiket. 123
