Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

önzetlensége miatt, mivel nem csupán belépődíjat nem szedett, de a helyi elnökök útiköltségeit is ő fizette. „Ez a sok tekintetben rejtélyes, fanatikus ember tenger pénzt áldoz arra, hogy egyesületét minél szilárdabbá tegye." A lap tudísítója arról győződött meg, hogy Szemere „a népszerűség mániákusa". „Tervei között, ha azok mögött semmiféle mellékgondolat nem rejtőzik, igen sok okos és megszívlelendő dolog van, csakhogy Szemere túl heves temperamentumával sok ügyes dolgot elront." A munkásházak építését célzó akciója sikereket hozott Tolnában, de nem folytatta, hanem fellázította a népet Simoncsics alispán ellen. A SZGE-ének létrehozásával a munkásközvetítés mellett az Eszterházy herceg dombóvári hitbizományának bérleti megszerzése volt. Az egyesület komoly tárgyalásokat is folytatott, ám a néppárti ellenhajsza eredménye az lett, hogy a herceg nem nekik adta oda a bérletet. Tegyük hozzá, hogy a herceg közel állt a Néppárthoz, s maga is a katolikus arisztokrácia vezéregyéniségei közé tartozott. Mindebből következik, hogy Szemerét jellemző kitételek valósak voltak, egyáltalán nem volt taktikai érzéke, amikor úgy gondolta, hogy a hercegi bérleteket megszerezhetik a katolikus egyházzal ujjat húzva és a Függetlenségi Pártra támaszkodva. Természetesen az utóbbi is cserben hagyta őt, mert fontosabb volt számára a Néppárttal amúgy is ellentmondásos együttműködés megőrzése. Szemere minderre későn jött rá, amikor így nyilatkozott: ,A földmívelő népnek nem szabad senkire sem számítania, semmiféle idegen támogatást igénybe vennie, mert a népet csak kihasználják, becsapják. A nép a maga erejéből többre megy, mert a népnek van ereje, csak összesíteni kell a szétforgácsolt erőket. Ez az én célom, mert csak így fog boldogulni a szegény földmívelő és kisgazda."

80 A felismerés későinek bizonyult, mivel már az érintett három vármegye hatóságai egyaránt kitiltották őt törvényhatóságuk területéről. A kaposvári kísérlet után a rendőrkapitány 10 napi elzárást és 100 korona pénzbüntetést szabott ki Szemerére, az alispán pedig az igali járásban és Kaposvárott történtek után Szemerét kitiltotta Somogy megyéből. Jellemzően a teljes megkavarodottságra, a megye hatóságai egyik szabálytalan intézkedést hozták a másik után. Szemere természetesen mindig és minden fórumnál fellebbezett. A belügyminiszteri tanácsos kénytelen volt a végzést megsemmisíteni és közölni az alispánnal, hogy kiutasító végzést csak az első fokú hatóság hozhat, vagyis jelen esetben a rendőrkapitány, és csak másodfokon erősítheti azt meg az alispán.

81 Természetesen utána elkészült a szabályos kitiltási végzés és annak minden fórumon történt jóváhagyása is. Szemere minden fórumig eljuttatott fellebbezéseivel időt kívánt nyerni. Közben azonban sehol nem tudott gyűlést tartani, mert mindenhol megakadályozták. Plakátjait, felhívásait tömegesen elkobozták, és már a postahivatalokban lefoglalták, vagy a körjegyzőségeken őrizték. Szemere korábban, naivan a körjegyzőkhöz juttatta el plakátjait, vélve, hogy azok majd kiosztják. Az igali főszolgabíró még 1908 októberében is azt kérdezi az alispántól, hogy mi legyen az attalai körjegyzőnél még márciusban visszatartott 40 db plakáttal.

82 Az alispán válaszában elrendelte azok megsemmisítését. Ezután következett Kégl, földművelésügyi minisztériumi tanácsos alispánhoz írott megkeresése, melyben közli, hogy miniszter nem látta el záradékkal a SZGE-nek alapszabályait, ezért a mozgalom minden működése ellen fellépést kér, egyben felhívja az alispánt, hogy Szemere kiáltványait „szükség esetén" koboztassa el. Ezután az alispán felhívással fordult valamennyi főszolgabíróhoz és Kaposvár polgármesteréhez: „Felhívom uraságtokat, miután ez az egyesület felsőbb jóváhagyással ellátott alapszabályokkal nem rendelkezik, sőt alapszabályaitól a jóváhagyás megtagadtatott, s így sem gyűlést tartani, sem kiáltványokat, felhívásokat kibocsátani