Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)
Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon
el, Szabó István ennek ellenére kitartott az egyesület mellett és szűkebb hazájában nem szorgalmazta a Kisbirtokosok Országos Szövetsége helyi csoportjainak megalakítását. Kitartott a helyi egyesület ügye mellett és faluról falura igyekezett annak egyleteit megalakítani. Talán kihívásnak is tekintette, hogy ennek az egyesületnek létét kiharcolja. Somogyban ez a küzdelem is igen alkalmas volt a kisbirtokosok összefogására, a körükben folytatott agitációra. Jellemző példa, hog)' a kis lélekszámú Belegen is 2000 fő gyűlt össze a helyi csoport megalakításán. A gyűlést végül a mezőn kellett megtartani. Szabó István négyórás beszédét óriási ovációval fogadták.^ 3 1908. december 17-én az alispán értesítette Szabó István elnököt, hogy az egyesület működését nem folytathatják, míg jóváhagyott alapszabállyal nem rendelkeznek. Egyúttal bizalmas értesítést küldött valamennyi főszolgabírónak, hogy az egyesületnek semmiféle mozgalmát ne engedélyezzék. 54 A történtek után az első adandó alkalommal Szabó István interpellációt nyújtott be a parlamentben a földművelésügyi miniszterhez. Kifogásolta, hogy olyan pontokat kifogásolt a miniszter, amelyek más gazdasági egyesületek alapszabályaiban benne vannak, továbbá, hogy 8 hónap után válaszolt. Szóvátette, hogy az alispán még a szervező tevékenységtől is eltiltotta őket. 55 Röviddel az interpelláció után már vérengzés történt Somogyban. A hatóságok tájékozatlanságát mutatja, hogy Nemeskisfaludban népgyűlést jelentettek be a helyi kisgazdák. Cél a Kisbirtokosok Országos Szövetsége helyi szervezetének megalakítása volt. Ez Madarász Zsigmond faluja volt. A marcali járás főszolgabírója, Lehner Vilmos a gyűlést betiltotta. Az összehívók kérésére leutazott Hunyár László, a Magyar Lobogó szerkesztője. A gyűlésre megérkeztek Szenyér, Böhönye, Szakácsi, Vése, Tapsony és Varászló kisgazdái is. Hunyár csak néhány szót mondhatott, amikor a csendőrség megjelent, hogy feloszlassa a gyűlést. Erre kemény felzúdulás kezdődött. Különösen Bencsik József, szenyéri kisbirtokos tiltakozott Budai őrsvezetőnél, hogy semmi köze a csendőrségnek a gyűléshez, hagyják őket nyugodtan értekezni. A csendőrök erre szuronnyal oszlatták fel az egybegyűlt tömeget. Bencsik volt, aki egyedül nem engedelmeskedett, mire keresztülszúrták a csendőrök. Az áldozatot a kaposvári kórházba szállították élet-halál között a sajtó tudósítása szerint. 51 Hasonlóan betiltották a kaposvári járás területén, ugyancsak február 18-ra meghirdetett nagybajomi gyűlést is. Szabó István parlamenti interpellációjában tőle szokatlan szenvedélyes hangon tette szóvá a történteket, beleértve, hogy a gyűlések összehívóit utólag vád alá is helyezték. „A hatalmasoknak mindig akadnak túlbuzgó szolgái; azok mindig találnak besúgókat, árulkodókat. Hogy ezen kérvényezőket vád alá tudták helyezni, az is csak ezen az alapon történhetett" - mondotta, majd keményen a belügyminiszterhez intézte kérdését: „Hajlandó-e a belügyminiszter úr intézkedni az iránt, hogy a jövőben ilyen törvényellenes betiltások a magyar honpolgárok gyülekezési jogát, szabad véleménynyilvánítását lábbaltipró önkényeskedések a közigazgatási hatóságok részéről el ne követtessenek, és hogy a hivatkozott esetben a meghurcolt kérvényezők a főbíró zaklatásai és fenyegetése ellen oltalmat találjanak s a törvénytelen betiltást elkövetett főbírák felelősségre vonassanak.' 07 A marcali járás főszolgabírójának ténykedése, Szabó István jóvoltából és a sajtóban megjelent tudósításokból kínossá vált a megye urai számára is. Széchényi Aladár gróf a következő közigazgatási bizottsági ülésen szóvá is tette az ügyet. Lehner Vilmos főszolgabíró elküldte írásbeli mentegetőződését. Szabó István azonban enynyivel nem érhette be. „A marcali főszolgabíró mentegetődzéséről megvan a magam véleménye és eszemben sincs azt elhallgatni. A legközelebbi megyegyűlésen
