Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

politikai érdekeit tisztán lássa, hiszen jelöltjük úgy győzött, hogy a többség nem is szavazott rá. Viszont Szabó István 179, többnyire kisiparosszavazatnak köszönhette győzelmét. A sajtótudósításokkal ellentétben ezért jelentős anyagi áldozatot is hoznia kellett. Szabó István különvonatot kért Barcsról, ezért 370 koronát kértek, majd a díjat további 211 koronával megemelték, mondván, hogy a vonat 10 (!) perccel később indult vissza, holott időpontot nem tartalmazott az alku. Majd egy évre rá a MÁV perrel támadta meg a képviselőt, hogy fizessen még további 329 koronát, mivel a létszám több volt.

40 Az ügy háttere mögött az állt, hogy az új parasztképviselő nem csatlakozott a Függetlenségi Párthoz, de egyetlen más párthoz sem. Magát Kossuth Lajos rendíthetetlen hívének tartotta, az eszméinek megvalósítását hirdette kortesgyúlésein, ez akkor nem is lehetett másként. 1848-ra és Kossuthra hivatkozás nélkül, különösen protestáns közegben nem lehetett kisbirtokos-szavazatot szerezni. Ugyanakkor „Szabó István programbeszédében nem vallotta egy pillanatig sem a kormány politikáját. Sőt Háromfa községben a lehető legszenvedélyesebb hangon nyilatkozott Kossuth Ferencről és a kormány eddigi összes ténykedését népcsalásnak, ámításnak bélyegezte."

41 Szabó István hívei előszeretettel különböztették magukat Piszár híveitől a „polgárpárt" kifejezéssel, míg amazokat „úri párt"-tal illették. Mindkettő 48-as jelölt ugyan, de az egyik az uraké, a másik a polgároké, vagyis a parasztoké. A paraszt kifejezést, mint akkor országosan is, a kisgazdák megbélyegzőnek találták és önérzetesen nevezték a somogyiak magukat inkább polgárnak. A paraszt szó használata ellen Szabó István még a parlamentben is felemelte szavát. „Nem címkórság ez - mármint hogy ezt felveti - mert hiszen az is csak úri nyavalya. (Élénk derültség.) Az a földmívelő nép nagyon szívesen veszi, ha földmívelőnek, kisgazdának, vagy napszámosnak mondják, de a paraszt jelzőt magára nézve el nem ismeri, és azt, aki vele szemben alkalmazza, már előre is ellenségének tekinti, rossz véleménye van róla."

42 A következő felszólaló, Bernát István, a Gazdaszövetség titkára, elismerte Szabó István igazát, de szükségesnek tartotta a kifejezés további használatát: Tudom, hogy a somogyi kisbirtokos milyen averzióval viseltetik ezen kifejezéssel szemben, de azért az ő kifejezését, a „pógárt" elfogadni nem mindenki hajlandó, mert ez nem különbözteti meg a társadalmi osztályokat." Ezt az alkalmat ragadta meg a Somogyi Hírlap, hogy lerántsa a leplet a parasztból lett képviselőről. „Szabó István uram! Kár volt önnek képviselővé lenni. Fiskálisoknak, meg földesuraknak való mesterség az". Vagyis nem egy parasztnak, mert rá fog menni a kis vagyonkája és meghasonlott lélekkel fog visszatérni a szegénységbe, de parasztot akkor is parasztnak hívják. A cikk írója annyira felkorbácsolta az önérzetes somogyi kisgazdák hangulatát, hogy egymás után fogtak tollat a „Kaposi vigéc" ellen, aki ezt a cikket írta. Kiss János Csokonyáról „Felelet a Somogyi Hírlap február 2-i számában megjelent A paraszt' című piszkos cikkre." Már a cím is jelzi a felháborodást és kitartást Szabó István mellett. „Isten éltesse a mi szeretett képviselőnket, a kedves haza s a nemzet javára, az ön bosszúságára, vigéc úr!" 3 Sorra érkeztek az önérzetes válaszok" s ezzel elérte a hírlap cikkírója, hogy a közvélemény rokonszenve méginkább Szabó István felé forduljon. Ezekután kérdés, hogy a Függetlenségi Párt égisze alatt megindult kisbirtokos szövetség és annak lapja, a Magyar Lobogó miért állt ki Szabó mellett, miért segítették elő megválasztását. Nem valószínű, hogy abban bíztak, hogy az új képviselő a Függetlenségi Párt sorait fogja gyarapítani. A Magyar Lobogó már kereste ekkor az új párt lehetőségét is. Ezt mutatja a következő időközi választás, a szigetvári. A lap már nyíltan a „Polgárpárt" zászló-