Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Farkas József: A „48-as Függetlenségi Országos Gazdapárt" megalakulása és annak előzményei a Dél-Dunántúlon

a mágnások megunt kegyencének." „Somogyvármegye kisbirtokosai most oda törekednek, hogy végre az őket jogosan megillető helyet és szerepet töltsék be a vármegye törvényhatósági életében és nem kívánnak többé senkinek politikai uszályhordozója lenni, hanem gazdasági alapon önálló párttá tömörülnek."

29 A provokatív kérdésre nem késett a válasz sem. Szabó Istvántól kért idézett nyilatkozattal együtt jelent meg „Egy kisbirtokos" aláírással szinte megismétli a lap fenti érveit: „Ám ha a főispánnak közvetve mégis része volna e mozgalom megindításában , még akkor is csatódik a főispán, ha azt hiszi, hogy a kisbirtokosok egyesülete valaha beáll az érdekei mellé szekértolónak. Mi minden gazdasági és politikai párttól függetlenül a földmívelő kisbirtokosok érdekeiért fogunk küzdeni és ha van osztály, melynek velünk közös az érdeke, úgy ez csak a kisiparosok osztálya lehet. Ezekkel szívesen együtt küzdünk, de soha semmilyen más pártnak, vagy egyes embereknek uszályhordozója nem leszünk. Somogy vármegye főispánjáé pedig annál kevésbé, mert alaposan csalódtunk az é) demokratizmusában, melyről installációja alkalmával nagyon sokat beszélt."

30 A helyi lap bátorító és a kemény mágnásellenes programot sugalló cikkei segítették a somogyi kisgazdákat, ám azzal, hogy a lap a kisgazdák érdekében indított cikksorozatát a főispán lejáratására is fel kívánta használni, már nem volt egyértelmű segítség. „Egy másik kisbirtokos" aláírással megjelent cikk írója határozottan állította, hogy a szervezkedéshez a Kapotsfy főispánnak semmi köze nem volt, ám amikor megalakult a szervezet, akkor a „mozgalom vezetői közül többen elhatározták, hogy küldöttségileg keresik föl Kapotsfy Jenőt, Somogyvármegye főispánját és támogatását kérik. Én nevetségesnek tartottam támogatást kérni olyan valakitől, aki hálára van kötelezve a mágnásokkal szemben." A vitázó szerint egy 8-10 fős küldöttség meg is kereste őt, aki a támogatását megígérte. Erre a cikkíró visszalépett a mozgalomtól. Válaszként megjelent Szabó István írása, melyben kijelenti, hogy a főispánnal erről sosem beszélt és tudomása szerint a párt szervezői sem. A szerkesztő hozzáteszi, hogy nem kételkedik Szabó állításában, de nem kétségeskedne Szabó István sem, ha az „egy másik kisbirtokos" mögött lévő nevet neki elárulnák. Az illető nem lehetett más, mint a sandi bíró, Nóvák János.

31 A Somogyvármegye c. lap kisbirtokosok melletti propagandája és a mágnásokkal szemben táplált ellenszenve nem tett jót az egyesületnek, mert amikor annak alapszabályait - melyek teljesen gazdasági tömörülésre vonatkoztak és minta alapján készültek - az alispán a belügyminiszternek felterjesztette (május 8.). Hozzáfűzte, hogy ezzel az egyesülettel a jövőben számolni kell még a megüresedett mandátum betöltésénél is. „A szereplők közt vannak olyanok, akik a vármegyei közgyűléseken történt szerepléseik alapján nagyon is fogékonyak azon eszmék iránt, melyek a birtokos földmíves osztályt szembeállítja az urakkal, ti. a közép- és nagybirtokosokkal."

32 Az alispán mindezek ellenére nem jósolt jövőt az egyesületnek. A Belügyminisztériumban viszont nagyon is komolyan vették a megjegyzést és nem záradékolták az alapszabályokat. A földművelésügyi miniszterhez küldött felterjesztésében azzal érvelt az alispán, hogy az egyesület politikai és szociális kérdésekkel is foglalkozni kíván. Mindezt - nevetségesen - azzal is indokolta, hogy ez „látszott az egyesület vezető emberei közül néhánynak - akik a törvényhatósági bizottságnak tagjai -, az utóbbi közgyűlésein elhangzott beszédeiből is. Márpedig politikai és szociális kérdések fejtegetése éppen nem tartozik a kisgazdák érdekkörébe, s azzal nem szolgálják tulajdonképpen létcéljukat. Félő tehát, hogy ezt az egyesületet rejtett célok vezérlik, amely a mai társadalmi és gazdasági viszonyok mellett meg nem engedhető."

33