Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 26. (Kaposvár, 1995)

Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténeteiből (Második közlemény)

Császár György a következőket közölte: „bika ' 162 kg/db ( bőgésben ) 180-190 kg/db." 40 Sajnos nem derül ki leveléből, hogy hány adatot átlagoltak. A fentieket nagyon jó lenne összevetni korbeli adatokkal, csakhogy ez nem oldható meg könnyen. Szederjei Ákos könyvében ugyan elég sok adatot közöl, azonban ezek hitelességét SzunyoghyJános (szerintem ugyan minden bizonyíték nélkül) kétségbe vonta. 11 Mivel azonban Szunyoghy adatai sem meggyőzőbbek, semmi okot nem látok kihagyásukra, mint ahogy minden adatot felhasználtam, amihez hozzájutottam. A magyar szakirodalom nagyvonalúan a golyóérett szarvasbika testsúlyát 160-270 kg között adja meg, rendszerint hozzátéve, hogy ez a körülményektől függően változik. 42 Ez igaz, hiszen bőgés alatt egy bika akár 10-15 kg-ot is leadhat, másrészt lőttek már „golyóérettnek" minősített 110-120 kg-osat a Dunántúl északi részében és 300 kg felettit bőgés elején a Kárpátokban. Összehasonlításul csak a viszonylag közeli vadászterületekről származó adatokat lehet felhasználni, s nem is minden fenntartás nélkül. Szederjei szerint a somogyi bikák átlagsúlya 1948-51 között a bőgés előtt 189,6; a bőgés után 147,6 kg volt. Az átlagok 1 ~4.6; a legnehezebb bika 219,4 kg \ ( >lt. 13 Csekonics Endre két típust különböztetett meg e vidéken: az egyik 200 kg feletti, a másik 170 kg körüli súlyai volt. " Szunyoghy 36 db, az első világháború előtt Ber­zencén elejtett bika átlagsúlyát 188,36 kg-ban adja meg, ami igazán nincs ellentétben az általa oly indulatosan elutasított Szederjei féle adatokkal. A Nimród 1922-es évfolyamában megjelent tudósítás szerint az „emberemlékezet óta" elejtett két leg­nehezebb somogyi bika 210 és 205 kg volt.' 6 Nemeskéri-Kiss Sándor az 1925-ben Somogyban (sajnos nem írta meg, hogy pontosabban hol) elejtett,zsigereletlenül (!) 187 kg súlyú bikáját „elég nagytestűnek" minősítette. 7 Ennyi adat azonban túl kevés ahhoz, hogy komolyabb következtetést lehes­sen levonni. Ugyancsak az iharosi vadaskerti állomány javulására mutatnak azok az adatok, melyeket a trófeák minőségéről tudtam összeszedni. A 351 bikából 301-nek ismerjük az ágszámát (85,75%), továbbá ismert még 15 db 1899 előtt elejtett bika ágszáma. Az első tizenhatos bika az 1918-as vadászévben esett az uradalomban." 18 A két viágháború között már kilenc esett, és 1933-ban lőtték az uradalomnak az adatok megszűntéig egyetlen tizennyolcasát. A golyóérett bikák közül egyébként viszony­lag a legtöbb (70-ből 30; -t2,85%) tizennégyes volt, ami összhangban van azzal a véleménnyel, hogy hazai szarvasainknak ez a természetes golyóérett agancstípusa. 511 Az 1900 előtt elejtett 9 golyóérett bikából 2 volt tizennégyes ( 22,2% ), de ez a meny­nyiség túl kevés a megbízható értékeléshez. 1900 és 1918 között 21 bikából 14 (66,66%, azaz a kétharmada), és 1920 után 49-ből 22 (44,89% ). Trófeás vad esetében azonban a döntő mégiscsak a trófea minősége s az, hogyan szerepeltek a kiállításokon. 1914 előtt trófeakiállításokon és egyéb bemutatókon az Inkey-uradalmak szarvasaganccsal nem szerepeltek. Mivel más trófeát viszont bemutattak, nem elvi elzárkózásról volt tehát sző, szemben jó néhány más uradalommal, hanem arról, hogy az agancsokat az akkori igen szubjektív és nehézkes, számos felesleges meg­kötést tartalmazó bírálati módszerek mellett nem tartották éremesélyesnek.' 11

Next

/
Thumbnails
Contents