Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád, és a vár kapitulációjának történetéről 1688-1690

DOKUMENTUMOK A KANIZSAI BLOKÁD ÉS A VÁR KAPITULÁCIÓJÁNAK TÖRTÉNETÉRŐL, 1688-1690 SZITA LÁSZLÓ I. KANIZSAI BLOKÁD ÉS A KAPITULÁCIÓ Magyarország és a Balkán török alóli felszabadításának témájára kutatva a karlsruhei és a bécsi levéltárban figyelemre méltó dokumentáció került elő Eger, Székesfehérvár, Szigetvár, Kanizsa, Nagyvárad, Munkács, Gyula városok, illetve várak visszafoglalására szervezett blokádharcok történetére. A szakirodalomban kitűnő tanulmányok készültek pl. Székesfehérvár, Eger, Várad blokádharcairól, fontos iratokat publikáltak Szigetvár, Gyula blokádba zárt várak küzdelmeiről.

1 Kanizsa, amely kétségkívül hadászatilag jelentékeny vár volt, akkor került blokád alá, amikor a környéke, térsége már többnyire a császári csapatok és a velük együtt harcoló magyar hajdú ezredek ellenőrzése alatt volt. A szomszédos Szigetvár garnizonjára sem igen számíthatott, mert ez a török őrség is élet-halál harcot vívott a blokádban az éhség, és súlyos betegségek ellen. A boszniai török erők - amelyekben titkon bíztak mind a Sziget töröksége, különösen a kanizsai őrség - egyetlen figyelemre méltó akciót sem produkálhatott 1687 után. Már kicsit korábban is, de a Harsány-hegy melletti keresztény győzelem után, a Dráva-hadtest illetve a szlavóniai császári hadtestek (Ludwig Wilhelm Baaden, Johann Heinrich Dünnewald tábornok, gróf Erdődy Miklós bán csapatai) lehetetlenné tettek olyan erejű operációt, amely a Dél-Dunántúlt komolyan veszélyeztethette volna. Sziget(vár) és Kanizsa 1688-ra mind nehezebb pozícióba került. A haditanácsi viták, amelyek az évente meginduló hadjáratok stratégiai tervét voltak hivatva eldönteni, mindig felvetették a Duna mellett előretörő főhadsereg mögött maradó magyarországi várak, erődök ostromának tervét is. Azonban 1688-tól eléggé általánossá vált az a nézet, amelyet Leopold császár és közvetlen környezet is magáénak vallott, hogy a magyarországi hadszíntéren török kézen lévő nagyobb erősségeket blokádba kell zárni. így sem emberi erőben, sem hadiráfordításban nem kell olyan mértékben áldozni, mintha módszeres ostromokat szerveznének, amelyek kétségkívül lényegesebben nagyobb erőket kötnének le ezeken a pontokon. 1688 őszétől véglegesen eldőlt a haditanácsban, a kamarai főtisztviselők gondolkodásában is annak az elvnek a támogatása, hogy „blokadirozás" a fő megoldás. Erre az vezette a kormányzati főhivatalokat, hogy 1688 őszén a francia csapatok váratlan, hitszegő, Philipsburg térségében elindított támadása lényegében kétfrontos küzdelemre kényszerítette a császári hadsereget, és európai szövetségeseit.