Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szakály Sándor Magyarország katonapolitikai helyzetének alakulása a magyar 2. hadsereg frontra küldése előtt

határáig elmenni, azaz a hadjáratban az eddigieknél lényegesebb erőkkel részt venni. Részletekről nem esett szó, azokat a katonai szervek között létesítendő megállapodásokban, főleg Keitel vezértábornagy küszöbön álló látogatása alkalmával fogják tárgyalni."

10 A német birodalmi külügyminiszter, Joachim von Ribbentrop tehát alapvetően elégedetten távozhatott Budapestről. A német politikai és katonai vezetés által legfontosabbnak ítélt katonai kérdésekben végül is pozitív választ kapott és ígérettel bírt a magyar politikai vezetés részéről az olaj- és gabonaszállítások növelésére vonatkozó német igények tekintetében is. Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter elutazását követően a magyar államfő, Horthy Miklós kormányzó, 1942. január 10-én keltezett levelében biztosította Hitlert arról, hogy a magyar királyi honvédség részt fog venni az 1942. évi tavaszi hadműveletekben, „...amennyire csak a felfegyverkezés, a mezőgazdaság és a bennünket körülvevő ellenség azt lehetővé teszi", de - amint azt Horthy Miklós kifejtette - a rendelkezésre bocsátandó erők méretezésében nem kevés szempontot kell tekintetbe venni. Többek között azt is, hogy a tőlünk délre elterülő Balkán, melyen a német Wehrmacht győzelmes csapatai talán túl gyorsan haladtak át, ma is tele van bizonytalansággal és forrongással. Görögországban az élelmezési és egyéb nehézségekkel küszködő lakosság rendkívül elégedetlen. Szerbiában még mindig fegyveres erők állnak az angolszász-bolsevista szövetség szolgálatában, és ezeket a katonai erőket az egész fanatizált lakosság segíti, beleértve a nőket és gyerekeket is. A harcok nemrégiben a Bánátból magyar területre is átnyúltak, és véres áldozatokat követeltek.

11 Horvátország lakosságának túlnyomó része idegenül, sőt ellenségesen áll szemben a gyökértelen usztasauralommal, és csak az alkalomra vár, hogy lerázhassa ezt a rendszert... Ami Romániát illeti, ismeretes, hogy ez az állam az 1914-es háború kitörése előtt a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchiával szövetségben volt, és ennek értelmében kötelessége lett volna, hogy a központi hatalmak oldalára álljon. Ehelyett Románia, szerződéses kötelezettségét megszegve, a monarchia és a Német Birodalom ellen fordult,

12 és jutalmul 1918-ban olyan területeket kapott, melyek megszerzéséről a románok még csak nem is álmodhattak. ...a román vezető rétegek és a középosztály túlnyomó része képtelen megérteni, hogy Európa sorsa ma a német fegyverek győzelmétől függ. Míg a felső és középrétegek még ma is Anglia és Amerika felé tekintenek, addig az alsó társadalmi rétegek... egy része... a bolsevik szellemtől van megfertőzve."

13 A német és a magyar politikai vezetésnek a fentiekben vázolt és akár elvi megállapodásnak is tekinthető egyezsége után a részletek megbeszélése és kimunkálása a katonákra várt. Wilhelm Keitel tábornagyot, a német véderő-főparancsnokság főnökét, tervezett budapesti útja előtt tájékoztatta az előzményekről és az addigi eredményekről Ribbentrop birodalmi külügyminiszter. Ribbentrop úgy vázolta a helyzetet, hogy megítélése szerint a magyar kormány ugyan nem veti be száz százalékig haderejét, de a magyar királyi honvédség legalább kétharmadának a részvételével lehet számolni a következő hadjáratban, és ebből kell kiindulnia Keitelnek a tárgyalásokon.

14 Keitel tábornagy 1942. január 20-án, a késő délelőtti órákban érkezett meg a magyar főváros Keleti pályaudvarára, a magyar királyi honvédség vezetőivel foly-