Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

ország elhagyása után Szerbiában, vagy Görögországban fejtenének ki hasonló káros működést, és a német hatóságok rövidesen tudomást szereznének arról, hogy erre a szabadlábra helyezéssel mi adtunk alkalmat."

114 A magyar katonai szervek információi látszólag az aggodalmaskodókat igazolták. A budapesti 1. honvédkerületi parancsnokság kémelhárító és hírszerző alosztályának bizalmas értesülése szerint a budapesti lengyel követség minden lehető módon a két alezredes kiszabadítására törekedett: a követség külön erre a célra 500 (?) dollárt kapott külföldről."

115 AHM 21. osztálya mérlegelve a kérdést úgy határozott, hogy dr. Kornaus és Krajewski alezredesek szabadlábra helyezését a továbbiakban nem javasolja. Az iratokból kitűnik az, hogy a HM 21. osztálya számított arra (is), hogy „legfelsőbb" helyről a Vkf. ellenére a lengyel tisztek szabadlábra helyezése mellett döntenek. Ezért előzetesen - korábbi álláspontjának részben ellentmondva - azt javasolta, hogy ebben az esetben dr. Kornaus és Krajewski alezredesek Siklósról, a büntetőtáborból ne utazzanak Budapestre, hanem a Vkf. 2. D. osztály segítségével egyik déli határállomásra kísérjék, és adják át őket a jugoszláv szerveknek. Többszörös konzultálás után végül ez utóbbi elképzelést is megvalósíthatatlannak tartották. A HM (személy szerint Barabás Emil tábornok) később is kitartott a két lengyel főtiszt fogva tartása mellett. A szabadlábra helyezést azonban a külügy és a lengyel követség részéről változatlanul napirenden tartották. A HM 21. osztályának előterjesztése alapján Bartha Károly honvédelmi miniszter 1940. október 2-án a Kornaus-ügyben levelet írt Csáky István külügyminiszternek: „...szeptember hó 18-án kelt 4970/pol.-1940. sz. nagybecsű átiratára van szerencsém Nagyméltóságodat tisztelettel felkérni, hogy dr. Kornaus József és Krajewki Alfréd lengyel vk. (vezérkari) ezredesek szabadlábra helyezését és külföldre való kiengedését illetve nagybecsű elgondolását újabb megfontolás tárgyává tenni méltóztassék. Bizonyosra vehető ugyanis az, hogy nevezettek külföldön - valószínűleg valamelyik Balkánállamban - a velünk baráti viszonyban lévő nagyhatalom [Németország - L. I.] ellen káros működést fognak kifejteni, miről, valamint arról, hogy nevezettek innen bocsájtattak el e nagyhatalom bizonyára rövidesen tudomást fog szerezni."

116 A levél szerint HM egyes vezetői határozottan meg voltak győződve arról, hogy Kornaus és Krajewski elhagyva Magyarországot, (újból) tengelyellenes propagandát fognak kifejteni, tehát tevékenységükre a németek ismét felfigyelhetnek. A levél végén Bartha honvédelmi miniszter Kornaus és Krajewski szabadlábra helyezése ellen foglalt állást, majd Csáky külügyminisztert is határozottan arra kérte, hogy a külügy részéről ugyancsak tekintsenek el a két tiszt szabadlábra helyezésétől. Ezúttal (is) a katonai vonal volt erősebb - egyelőre - mindkét tiszt büntetőtáborban maradt. Ügyük jobbrafordulása csak lassan haladt előre. A több minisztériumot megmozgató - diplomáciailag is figyelemre méltó ügyben mindössze annyi történt, hogy Kornaust és Krajewskit a siklósi lengyel katonai büntetőtáborba helyezték át, ami természetesen nem volt a véletlen műve. Nagy Gyula altábornagy 1941. február 20-án keltezett jelentéséből tudjuk, hogy a két magas rangú lengyel tisztet Mészáros István és Hajdú István hadnagyok Naprágyról Budapest érintésével kísérték Siklósra. A jelentés szerint a kísérők megengedték, hogy Kornaus alezredes Budapesten a Keleti pályaudvar étterméből „...Budapesten tartózkodó hozzátartozójával távbeszélgetést folytasson... így közvetve előidézőjévé vált annak, hogy a lengyel tisztek később, már a siklósi büntetőtáborból megszöktek."

11