Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Lagzi István: Lengyel katonák és önkéntesek evakuációja Magyarországról 1940 tavaszától 1940 őszéig

alakult (két Hitler érzelmű, egy nem;) orvos nincs a bizottságban. Ezen bizottság V. 6-tól működik. Naponta 1-3 engedélyt ad ki. A bizottságot elhatározásában kizárólag csak az vezérli, hogy a kérelmező alkalmas-e hadiszolgálatra vagy sem. Sem az érett korra, sem pedig az egészségi állapotra nincsenek tekintettel. Az egésznek az a célja, hogy a vízumok kiadását késleltessék. Ehhez hozzájárulnak még azok a nehézségek is, melyeket most az olaszok és a jugoszlávok az átutazási vízumok kiadásával kapcsolatban támasztanak."

8

" Az előbbiek miatt megakadt a lengyel gépkocsik (!) Magyarországról való kiszállítása (evakuálása). Kornaus szerint az „emberek kivonása (evakuálása)" titkos utakon, jó konspirációval változatlanul biztosítható volt, de a különböző adminisztratív akadályok megnehezítették a budapesti „lengyel kirendeltség" munkáját. Az evakuáció kapcsán a táborokban lévő rádiókészülékek elkobzása is szóba került. Kornaus információi szerint a rádiókészülékek elkobzását a (magyar) Honvédelmi Minisztérium azzal indokolta, hogy a franciaországi lengyel szervek rádión keresztül az evakuációban való minél nagyobb részvételre szólították fel a menekülteket.

89 Kornaus az evakuáció sikerét féltve szemrehányást tett azoknak, akik rádiófelhívásokkal, újsághirdetésekkel felfedték az evakuációt, s nehezítették a szervezőmunkát. Hasonló esetek elkerülése végett a londoni lengyel Hadügyminisztérium helyettes vezetőjét [Modelski tábornokot - k. I.] arra kérte, hogy amennyiben valóban történt ilyen rádiófelhívás, úgy tiltsa meg ezt a jövőben, mert árt nekünk. Kormányunknak legyen bizalma a budapesti evakuáló bizottsághoz. Mi teljesíteni fogjuk a munkánkat, hasonló) segítség nélkül is. Úgyszintén helytelen a francia, angol és Egyesült Államok újságjaiban közölt [magyarok - L. k] elleni panaszok, a magyarországi lengyel táborok bánásmódját illetően. Ez rajtunk ez idő szerint nem segít. "

90 A táborokban kialakított belső rend, majd a különböző okok (fegyelmezetlenség, csoportos szökés stb.) miatt életbe léptetett szigorító rendszabályok kényszerítő szükségességét Kornaus alezredes nem értette meg. A háborús körülmények ellenére Kornaus többet várt a hivatalos Magyarországtól. Az Evakuációs Iroda vezetője láthatóan nem vette figyelembe Magyarország sajátos és ellentmondásos helyzetét. Kornaus több más vezető beosztású társával együtt - ezúttal igazságtalanul - úgy vélte, hogy a magyar hatóságok „mindenben" kielégítették a német kívánságokat. - Megszigorították a táborok őrzését; megnehezítették az evakuációt; tehát magyar részről több vonatkozásban barátságtalan magatartást tanúsítottak. Kornaus nagyon élesen és igazságtalanul fogalmazott, amikor a magyarországi lengyel menekülteket ért sérelem miatt egyoldalúan megállapította: „Még nem érkezett el a pillanata annak, hog' számlánkat bemutassuk, a magyaroknak, egyrészt mert a táborokban lévő katonáinkra tekintettel kell lennünk, másrészt mert tekintettel kell lennünk a hazánkból érkező menekülő honfitársainkra. "

91 Az 1940 elején bevezetett tábori szigorítások (őrszemek megerősítése, vasutak, vasútállomások, utak ellenőrzése), az evakuációban résztvevők és segítőik letartóztatása ellenére Kornaus alezredes sem tagadta azt, hogy minden nehézség ellenére „...a táborokból Budapestre való szökés lehetséges és az evakuáció az utolsó napokban sem csökkent. "

92 A HM elsősorban a sok embert megmozgató, illetve politikailag feltűnő lengyel akciókat ellenezte. A „zajtalan evakuáció"-t hallgatólagosan tudomásul vették. Kornaus szerint a HM-ben beleegyeznének abba, hogy a katonai táborokból