Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Király István Szabolcs: A mezőgazdaság technikai fejlődése a két világháború között Magyarországon (Különös tekintettel Somogy megyére)

tettek a gépvezető egészségét. A traktor egész napos vezetése komoly fizikai igénybevételt jelentett. Az igazi gond azonban nem ez, hanem a szakmai hozzáértés hiánya volt. A magyar mezőgazdaság gépesítése történetének vissza-visszatérő problémája a megfelelő szakember hiánya. Nagyváthy János, Vidacs István, Ditz Henrik, ifj. Sporzon Pál kora mintegy 100 évet ölel fel, s a kérdés mindvégig megoldatlan maradt.

98 Még 1930-ban is: „Műszaki gazdasági oktatás nálunk csak a műegyetemen és gazdasági akadémiákon folyik rendszeresen, alkalomszerűek a traktorkezelői tanfolyamok."

99 A mezőgazdasági traktorkezelői tanfolyamok szervezésére 1928-tól kerül sor. Az FM 10358/1928II. A. 1. sz. rendeletével az OMGE-t bízza meg a koordinálással, az oktatással a budapesti Felsőipariskolát.

100 (Ezt megelőzően a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet gépjárművezető-tanfolyamain lehetett traktorokból, illetve motoros szántógépekből bizonyítványt (majd jogosítványt) szerezni.)

101 A nagy múltú iskolákban 1911-ig mintegy 25000 fő hallgatta a gőzgépkezelői tanfolyamokat, 1901-től 191 l-ig közel 3000 fő a gázmotorokat.

102 A15, majd 20 napos traktorkezelői tanfolyamon a hallgatók megismerkedtek a motorok szerkezetével, kezelésével, a traktorok, traktorekék üzemeltetésével, a cséplőgépekkel. Az elméleti és gyakorlati részből álló kurzus tagdíja 15 pengő volt.

103 Kezdetben a traktorgyárak (képviseletek) - elsősorban a márka védelmében - is szerveztek tanfolyamokat. Később az OMGE, ill. a Mezőgazdasági Kamara vidéki szervei is próbálkoztak tanfolyamok indításával.

10 A gépész szakképzettség hiánya elsősorban a közép- és kisgazdaságokban érződött. A nagyobb uradalmakban már a gőzgép térhódításával együtt kialakult egy-egy saját javítóműhely, s ezzel együtt egy szakembergárda.

10

"' A szakszerű üzemeltetés és gépjavítás érdekében hazánkban is próbálkoztak - német mintára - ún. motorőrség felállításával. A Motorpflugüberwachung GmbH szerint a traktorok üzemzavarainak mintegy 30% -át a szakszerűtlen kezelés okozza.

106 Az elsőként Szabolcs megyében létrejött (1926-ban) szervezet működéséről Góth László jószágigazgató számolt be az OMGE műszaki bizottságának ülésén.

107 Az önkéntes belépők tagsági díjat fizettek. A gépészmérnök által irányított szerelők havonta kétszer ellenőrizték a traktorokat, a hibákat a helyszínen, ill. a központi műhelyben kijavították. A felmerült költségeket a tagok viselték. A revíziók révén mintegy 28%-os üzemanyag-megtakarítást, és közel 15%-os teljesítménynövekedést értek el. A kedvező tapasztalatok ellenére a rendszer nem tudott elterjedni, elsősorban anyagi okok miatt. A magyar mezőgazdaság technikai szintjére jellemző, hogy a belső égésű motorok térhódítása ellenére még találunk működésben lévő vízi erőgépeket, szélmotort és aránylag magas számban járgányt is. (Vö.: 4. számú táblázat). A természeti energiával hajtott erőgépeket elsősorban a malmokban, illetve az állattenyésztés gépeinek üzemeltetésére (a takarmány-előkészítésnél) használták. Somogyban a 26 vízi erőgép felét az 500 kh feletti birtokokon találjuk, a 13 szélmotorból 9 db dolgozik e birtokkategórián. Ugyanakkor a járgányok többségét a 100 kh alatti birtokon hajtatják.

108 A gőzgép munkagép meghajtására való alkalmazása még 1935-ben is jelentős. Számuk országosan is, és Somogy megyében is meghaladja a stabil és félstabil, illetve vontatható motorok számát. Ez önmagában is jelzi a fejlődés ellentmondásait. A tőkehiány nem tette lehetővé a sokszor 40-50 éves gőzgépek cseréjét. Az üzemeltetésükhöz szükséges tüzelőanyag még a legnehezebb időszakban is rendelkezésre állt. (fa, csutka, szalma stb.). A modern technika elterjedését a régihez való ragaszkodás, az újtól való félelem, s a hozzá nem értés is akadályozta.