Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)
Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926
12 A korabeli újságok jelentős hányada a kormányzat támogatására szorult, nem is szólva arról, hogy a Központi Sajtóvállalat Rt. több keresztény nemzeti szellemű napi- és hetilap kiadója volt, s az évek folyamán egyre több újság megjelenését és sorsát befolyásolta meghatározó módon a kormányzati sajtópolitika. 13 SML. IV. 401. 40. biz./1926. sz. A megyei statisztikai összesítést az alábbi kísérőlevéllel postáztatta a főispán: „Az M. E. III. sz. rendeletére a Somogyvármegye területére érkező budapesti politikai napilapokra vonalközé) kimutatást azzal a jelentéssel terjesztem fel, bogy a névszerinti kimutatás nálam rendelkezésre áll. Kaposvár, 1926. június 9" Arra nézvést nem találtunk forrásanyagot, hogy az idő tájt vagy későbbi időpontban miként használták fel a politikai életben ezt a bizalmas iratanyagot. 14 A lapok a következő sorrendben szerepeltek az összesítő kimutatásban: 1. Nemzeti Újság, 2. Magyarság, 3. Új Nemzedék, 4. Új Lap, 5. S Órai Újság, 6. Budapesti Hírlap, 7. Friss Újság, 8. Pesti Hírlap, 9. Újság, 10. Esti Kurír, 11. Pesti Napló, 12. Az Est, 13. Magyarország, 14. Új Barázda, 15. Neue Politische Volksblatt, 16. Pester Lloyd. 17. Népszava. Az országos terjesztésű lapok szellemiségének és politikai arculatának hozzávetőleges felrajzolásához az újságok 1926. évi lapszámait röviden tanulmányoztam, különös tekintettel a frankhamisítási ügy és a nemzetgyűlési képviselőválasztások tálalásának hogyanjára. A Révai Nagylexikona, az Új Idők Lexikon, valamint a Magyarország története 8/1. kötetének az ellenforradalmi rendszer sajtójával és eszmerendszerével foglalkozó fejezeteiben fellelhető információkat ugyancsak felhasználtam a kissé kockázatos feladat elvégzéséhez. A keresztény nemzeti irányzatú sajtó legnépszerűbb és legszínvonalasabb lapja kétségkívül a Milotay István szerkesztésében megjelenő Magyarság c. orgánum volt, amely radikális stílusban és legitimista ellenzéki beállítottsággal képviselte az uralkodó eszméket. Az Új Nemzedék - amelyet egyébként szintén Milotay alapított még 1919-ben - és a Nemzeti Újság c. napilapokat a Központi Sajtóvállalat Rt. adta ki, s a kormányzat iránti erős lojalitás jellemezte irányukat, míg a 8 Órai Újságot a kortárs közvélemény is Bethlen félhivatalos szócsövének tekintette. 15 A Kossuth és Jókai által fémjelzett Pesti Hírlap a szabadságharc leverése után csak 1878-ban jelent meg ismét, továbbra is mint a nemzeti liberalizmus orgánuma. A lap az 1930-as évekig megőrizte tekintélyét és a magyar sajtó majd' minden olvasói rétege körében élvezett kiemelkedő népszerűségét, feltehetően a mérsékelt hangvétele és a viszonylagos politikai függetlensége miatt is. Budapesti Hírlap néven szintén nagyon régóta, már 1853-ban megjelent egy napilap, amelyet a Pesti Hírlap szerkesztőségéből 1881-ben kilépett Csukási József és Rákosi Jenő alapítottak újra, s tették a nemzeti konzervatív beállítottságú, s egyben Monarchia párti körök vezető újságjává. 1926-ban a kormányzat gyakorlatilag a közvetlen befolyása alá vonta ezt az ugyancsak tekintélyes orgánumot, a szerkesztőség újjáalakulásával egyetemben. 16 Az Újság c. lap ekkor már egy 1925-ben kelt betiltó rendelkezést követően jelent meg ezen a néven. Az 1903-ban az Az Újság néven életre hívott elődje a nemzeti demokrata és legitimista szellemű ellenzéki csoportok népszerű napilapjává lett, s ezt a renomét megőrizte a ? 20-as évek első felében is. A lap 1925-ben leközölte Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a Somogyi-Bacsó ügyben felvett vallomását, amely miatt a szerkesztőket eltiltották az újságírástól, s csak új szerkesztőséggel és valamelyest megváltoztatott néven jelenhetett meg ismét ez az orgánum. Az Esti Kurír c. lapot Rassay Károly (személyével kapcsolatosan lásd a 33. sz. jegyzetet!) képviselő alapította 1923-ban, mely újság a polgári liberális, nemzeti szellemiségű ellenzékiség egyik képviselője volt a korabeli magyar sajtóban. 17 Az ún. Est-lapokat, tehát az Az Est, a Magyarország és a Pesti Napló c. hírlapokat a Miklós Andor tulajdonában lévő az Az Est lapkiadó Rt. jelentette meg, amelyek meglehetősen eltérő múlttal rendelkeztek. A „zászlóshajónak" is tekinthető az Az Est c. újságot 1910-ben alapította tulajdonosa, amely aztán hamarosan a polgári liberális ellenzék legismertebb orgánuma lett.
