Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szántó László: Adalékok Kaposvár és a somogyi járási székhelyközségek társadalmának politikai arculatához, 1926

közül került ki a legtöbb előfizető. A harmadik tekintélyes országos napilapot, tehát a Pesti Naplót lényegesen többen fizették elő ill. olvasták alkalmilag Csurgón, mint Barcson, s ennél fogva az előbbi településen a liberális újság, az utóbbi helyen viszont a keresztény nemzeti, radikális szellemiségű lap volt a második legolvasottabb sajtótermék. Csurgó község kereskedői járatták a Pesti Napló példányainak több mint felét, s ez kb. 40%-a az általuk realizált összes előfizetésnek. Ezzel szemben a Dráva menti járási székhelyen a megrendelések egyenlő arányban oszlottak meg az iparosok, a kereskedők és a magántisztviselők között, így az előbbiek az első helyen, az utóbbiak pedig a második helyen preferálták a Pesti Naplót. A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy a kaposvári polgárok miként viszonyultak az egyes eszmei és politikai irányzatok szerint általunk kialakított napilapcsoportokhoz, milyen volt azok elterjedtsége és népszerűsége a különböző foglalkozási csoportok körében (5. sz. ábra). Ezzel valószínűleg újabb árnyalatokkal gazdagíthatjuk a megyeszékhely és a járási székhelyközségek választópolgárainak politikai arculatáról eddig megrajzolt képet. A legszámosabb választói réteget alkotó iparosok és kereskedők preferenciáinak összehasonlításának eredményeként arra a megállapításra jutottunk, hogy az iparosok túlnyomó többsége a nemzeti konzervatív beállítottságú és mérsékelt hangvételű újságokat részesítette előnyben, míg a kereskedők preferenciái egyenletesebben oszlottak meg, legalábbis Kaposvárott. Éppen ellenkező előjelű különbséget regisztrálhattunk a járási székhelyeken élő előfizetők körében, ott ugyanis az iparos foglalkozású előfizetőkre volt jellemző az utóbbi megállapítás, a kereskedők nagy többsége viszont a liberális és a nemzeti demokrata ellenzéki sajtót kedvelte. A kifejezetten kormánypárti és keresztény nemzeti szellemiségű orgánumok nem voltak túlzottan népszerűek a két foglalkozási csoport egyikében sem, bár Kaposvárott a kereskedők, a járási székhelyeken pedig az iparosok valamelyest jobban preferálták. Érdemes bemutatni számszerű adatok segítségével azt is, hogy a két foglalkozási réteg mekkora hányadát képezte a különféle beállítottságú napilapok előfizetői táborának. Kiindulópontként rögzítsük, hogy a megyeszékhelyen 34 ill. 59, a járási székhelyközségekben pedig 99 \W.94 iparos és kereskedő foglalkozású előfizetőt sikerült azonosítani. A kaposvári iparosok és kereskedők járatták a nemzeti konzervatív kategóriába sorolt újságok 14 ill. 12%-át, az utóbbiak pedig a liberális lapok közel 40%-át, valamint a keresztény nemzeti szellemiségű sajtédermékek kb. 9%-át. A járási székhelyközségekben lakó iparosok szintén az egyik legfőbb bázisát képezték a nemzeti konzervatív lapoknak a maguk 16%-os részesedésével, míg a kereskedők után ők fizettek elő legnagyobb számban az ellenzéki orgánumokra, ugyanis a megrendelők egyötöde ké)zülük került ki. Lényegében hasonló arányban járultak hozzá a keresztény nemzeti sajtó elterjedtségének alakulásához. A most említett irányzat újságjainak előfizetői táborából a kereskedők csak kb. 9%-kal részesedtek a járási székhelyeken, viszont kiemelkedően magas - 45%-os - arányban voltak képviselve a liberális és nemzeti demokrata hírlapok megrendelői között, ugyanakkor a harmadik irányzat lapjait kevesen preferálták közülük. Visszatérve a kaposvári választópolgárok sajté^preferenciáinak bemutatásához, a következőkben összevetjük két ugyancsak rokon foglalkozási kategé^ria, a köztisztviselők és a magántisztviselők sajtóhoz való viszonyának jellegzetességeit. Az elsőként említett csoport újság-előfizetőinek beállítottságáról megállapítható, hogy szinte kizárólag a keresztény nemzeti és kormánypárti, illetőleg a kormányzati politikához lojális sajtótermékeket olvasták, míg a járási székhelyeken élők preferen-