Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)

hogy túlzóak azok a korabeli megállapítások, hogy a kivándorlás az olcsó munkaerőt elapasztotta. A legszegényebbeknek valójában nem is volt lehetőségük, főképpen pénzük az utazási költségek finanszírozására. Miután ingatlanokkal vagy bármiféle vagyonnal nem rendelkeztek, sem banki, sem pedig privát kölcsönhöz nem juthattak. Az évi jövedelmük pedig oly mértékben kevés volt, hogy azokból nem lehetett a költségeket fedezni. Az igali járás egyik 1906. évi főszolgabírói jelentéséből megismerhetjük a mezőgazdasági napszámosok bérviszonyait.

38 Andocson és Ácsán egy írni és olvasni tudó legalább 18 éves férfinak évi bére élelmezés nélkül 720 korona, élelmezéssel pedig csak 360 korona volt. Igáiban a bérviszonyok még mostohábbak voltak, élelmezés nélkül 500 koronát, élelmezéssel pedig csak 240 koronát kerestek. A legalacsonyabb bérviszonyok Göllében voltak, ahol élelmezés nélkül az évi kereseti lehetőség 444 korona 20 fillér, élelmezéssel pedig 216 korona volt. Természetesen ebből a családot is el kellett tartani, így földet vásárolni csak kevesen tudtak, mivel jobb helyeken ez idő tájt egy magyar hold földért 600-800 koronát is elkértek.

39 A kivándorlási hullám a tetőpontját országosan és Somogy megyében is 1907-ben érte el. A főszolgabírói jelentések egyértelműen igazolják, hogy a sajtóban a kivándorlásellenes izgatásoknak nincs valós alapjuk.

40 A marcali járásban cselédhiány nem mutatkozott, a cselédbéreket jónéhány gazdaságban rendezték, de nem mindenütt, és nem kellő mértékben. A tabi járás főszolgabírája szerint a cselédek költözködése a korábbiaknál nagyobb mérvű, a tömegesebb cselédváltoztatásba azonban az amerikai kivándorlás is belejátszik.'

1 Mindennek ellenére cselédhiány nem volt, a béreket csak néhány gazdaságban emelték. A csurgói főszolgabíró jelentésében egy kicsit komorabb képet festett, jelezte az aratómunkások hiányát, néhány gazdaságban pedig a cselédköltözködés szokatlanul magas számát. Ennek okaként a magasabb bérkövetelést jelölte meg. Az uradalmak a bért 1906-ban csupán csak 2-3%-kai emelték. A szigetvári járásban a cselédmigráció ugyan a szokottnál nagyobb volt, de gondot nem okozott, helyükbe újak érkeztek. Béremelést viszont majdnem minden gazdaságban adtak, de az nem volt jelentős teher az uradalmak részére. A nagyatádi járásban a szerződtetett aratómunkásokban hiány mutatkozott, tömegesebb cselédváltoztatás a bolhási és a belegi bérgazdaságokban történt, amely gondot okozott. Bolháson „röpiratok által terjesztett szocialista izgatás volt, Belegben a cselédek közt minden ok nélkül fellépett elégedetlenség, ami leginkább annak tulajdonítható, hogy a cselédek tudomással bírván arról, hogy több gazdaságban cselédhiány van, így ugyanannyi bérért megmaradni hajlandóak nem voltak.'"

2 Nagyobb mérvű cselédhiány azonban ebben a járásban sem mutatkozott, így a cselédbéreket jelentősen nem is emelték, csupán néhány gazdaságban javították a béreket. A lengyeltóti járásban sem voltak munkaerőgondok. Tömeges cselédköltözködés nem történt, általánosságban cselédhiányról sem lehet beszélni, csupán gróf Hunyadi Jé)zsef faluszemesi és a Kegyes Tanítórend őszödi uradalmában észlelhető a cselédhiány, „melynek oka a környékbeli lakosság között beállott nagyobb mérvű kivándorlásban rejlik".

43 E gond azonban nem volt általános, mivel a cselédbéreket jelentékenyen itt sem emelték. Az igali járásban néhány gazdaságban tömeges cselédváltozás történt, a főszolgabíró okaként a kivándorlási lázt jelölte meg. Gselédhiány elsősorban a Kegyes Tanítórend uradalmaiban és még két másik gazdaságban is mutatkozott. Mindezek ellenére béremelés csak kis mértékben történt.