Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Szili Ferenc: Kivándorlás Amerikába Délkelet-Dunántúlról 1904—1914. (Második rész)

A földkérdést tehát tágabban kell értelmezni a nagybirtokrendszernél, ugyanis a föld hiánya ott is érződött, ahol nem volt nagybirtok. Tehát nemcsak a nagybirtoknak volt taszító hatása a kisbirtokos parasztgazdaságra, hanem sokkal inkább a földszerzés reménytelensége késztette őket a kivándorlásra. A nagybirtok potenciális népeltartó ereje, valamint a parcellázás lehetősége bizonyos fokig visszatartó erőként is hathatott. A nagybirtokrendszer felelőssége a kivándorlás tekintetében ezzel együtt kimutatható. Ha a megyében néhány mélyfúrást végzünk, akkor a teoretikusnak tűnő fejtegetésünk konkrétabbá válik. Vizsgáljuk meg a Dél-Somogyban lévő Tarany községet, amely évenként ontotta a kivándorlók tömegét, előbb Szlavóniába, azt követően pedig Amerikába. E túlnépesedett község lakói évekig kérvényekben rimánkodtak gróf Festetics Taszilóhoz, hogy a hitbizományból 72 kat. holdat parcelláztasson, mivel a lakásviszonyok tarthatatlanok, e területen házhelyeket kívántak kialakítani. Ahogy ők írták, így a nép „... nem lesz kényszerítve a közeljövőben jobb hazát keresni."

18 E panaszlevélből egyúttal azt is megtudjuk, hogy a kérelem végül is meghallgatásra talált, a község lakóinak 1905-ig - hosszú évekig - részletekben kellett az adósságot törleszteniök. Ez számukra rendkívül nagy megterhelést jelentett. A község adóterhe egyre elviselhetetlenebbé vált, mivel sem vagyonnal, sem pedig egyéb közös jövedelemmel nem rendelkezett. A lakosság munkát csak a nyári hónapokban talált, az év háromnegyed részében otthon nyomorgott. Több falu kereste a megoldás és a kitörés lehetőségét. Porrog község lakói Tallián Dénes uradalmából szerettek volna parcellázni. A közvetítő szerepet a földművelésügyi államtitkár vállalta, de még ő is kudarcot vallott, mivel az uraság a földért megfizethetetlen árat szabott. A távolabbi területekért kat. holdanként 400 koronát, a község tőszomszédságában levőért pedig 1200 koronát kért.

19 Polgár János és társai, alsoki és sarkadi lakosok, ugyancsak a Földművelésügyi Minisztérium közvetítő közbenjárását kérték, mivel Festetics Tasziló 1200 holdas birtokát szerették volna megvásárolni. Az eredmény lehangolóan elutasító volt, a gróf legfeljebb néhány különálló birtoktesttől kívánt megszabadulni.

20 Ha a főispáni, az alispáni és a főszolgabírói iratokat a levéltárban áttanulmányozzuk, a kisbirtokos parasztgazdaság panaszáradatával találjuk magunkat szembe. Közülük azonban csak néhányat tudunk bemutatni. Pettendpuszta lakóinak kérelme sem talált meghallgatásra. Gróf Niczky kászlótól némi szántóföldet és legelőt akartak vásárolni, aki egyébként nem Somogyban lakott. Ez esetben a lengyeltóti főszolgabíró sem támogatta a pettendieket, mivel szerinte a korábbiakban vásárolt, átlagban 3 kat. hold föld részleteit még nem törlesztették, és az újabb adósság csak kárukra válna.

21 így a nagybirtokosoknak maradt a kézenfekvő megoldás, birtokaikat a nagybérlőknek adták ki, mivel így biztosabb volt a bevétel és kevesebb konfliktust is idézett elő. A számos péda közül idézzük Somodor község lakóinak a kudarcát, akik 1909-ben - ugyancsak a minisztérium közbenjárásával - kérte a Pergen Johanna grófnő tulajdonában levő somodori birtokot, 330 magyar holdat szerették volna bérelni. A grófnővel azonban nem lehetett egyezséget kötni, mivel a nagybérleti rendszer előnyeihez ragaszkodott.

22 1892-ben a drávatamási körjegyzőnek és képviselőtestületi tagoknak kérvénye, amelyet a főszolgabírónak címeztek, drámai betekintést tesz lehetővé egy mikroközösség életébe.

23