Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

izraelitáknál évi átlagban 7 házasságkötés történt. A születések száma viszont csökkenő tendenciát mutat. 1850-ben pl. 248 katolikus és 20 izraelita vallású csecsemő született, és a születések száma ezt követően emelkedett, majd 1890-től csökkent; a katolikusoknál pl. 200 fő alá süllyedt. Az átlag 1850 és 1894 között 233 fő volt a római katolikusoknál és 45 az izraelitáknál. A halálozás évi átlaga ugyanakkor a katolikusoknál 183 fő, az izraelitáknál 21 fő volt évi átlagban 1850 és 1894 között. Természetes szaporodás tehát volt, bár voltak egyes kiugró évek, amikor nagyon magas volt a halálozás. Ilyen a híres „kolerás" év. 1855, amikor 368 katolikus és 41 izraelita halott volt, vagy 1873, a nagy aszályt követő év, amikor ugyancsak pusztított a kolera, akkor 325 katolikust és 28 izraelitát temettek el. Az előbbi évben 268, az utóbbiban 295 csecsemő született Nagyatádon a két vallásban.'

1 A születések számának a csökkenő tendenciája arra látszik utalni, hogy Nagyatádon nemcsak a természetes szaporodás növelte a lakosság számát, hanem valamelyes bevándorlással is számolnunk kell. Ezt a megállapítást húzza alá - időben előretekintve - a 4. sz. táblázatunk adatsora is. Ezek az adatok azt mutatják ui., hogy a századforduló után is nőtt Nagyatád lakosságának száma, bár nem annyira, mint az előző évtizedben. A vallás és a nemzetiségi megoszlásban bekövetkezett változások azonban határozottan jelzik a beköltözést, hiszen 1910-ben tűnik fel először rutén nemzetiség, illetve megnő a görög katolikus vallásúak száma. Mindez tipikus jele az idegen beköltözésnek. Az 1900-ban feltüntetett „oláh" - táblázatunkban román - nemzetiség a román nyelvet beszélő cigányokat jelzi. Akkor kezdik emlegetni a környék füzeseiben famunkát végző vándorcigányokat. Táblázatunk adatait vizsgálva fel kell figyelnünk a református lakosság számának csökkenésére. Kérdés, hogy nem pusztított-e itt is az „egyke", az e korban egyre inkább tért hódító születéskorlátozás. Az 1906-tól megjelenő helyi lap, a Nagyatádi Hírlap 1907-ben cikkezett a nagyatádi járás területén jelentkező „egykéről" - de a vizsgált, e szempontból „exponált" települések között Nagyatád és környéke nem szerepelt.

13 Nagyatád - úgy tűnik - vonzotta és általában megtartotta lakosságát. Semmi nyoma annak, hogy innen bármikor tömegesen elköltöztek volna. Amikor Somogy megye területén kivándorlási hullámot jeleznek - 1905-től kezdődően - a statisztikák, akkor az adatokhoz készített egyik összefoglaló jelentés külön kiemeli, hogy a nagyatádi járásban a kivándorlók száma jóval kevesebb, mint a barcsi és a szigetvári járásban, bár nem olyan jelentéktelen, mint a csurgói és a kaposvári járásban.

54 Mindamellett nem hallgathatjuk el azt, hogy a Nagyatádi Hírlap többször is foglalkozott a kivándorlás problémájával, felsorolva, hogy honnan, hányan kértek és kaptak kivándorló útlevelet. 1906-tól növekedett meg ezen a tájon a kivándorlók száma. 1904-ben még csak 46 útlevélkérő lap volt a „mi vidékünkről" - ahogyan azt e lap írta -, 1906-ban viszont csak Taranyból 134-en vándoroltak ki Amerikába (Nagyatádról ugyanakkor 19-en, Henészről 9 kivándorló volt, Bodvicáról és Kivadárról pedig mindössze l-l fő kért és kapott kivándorló útlevelet).

55 Ezek az adatok tehát előbbi megállapításunkat támasztják alá. Nagyatád inkább vonzotta a betelepülni szándékozókat, mintsem taszította a benne lakókat. Ennek magyarázatát a lakosság foglalkozási megoszlása adja meg. Az 5. sz. táblázatunk erről ad áttekintést.