Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

A határ művelési ágak szerinti megoszlása Bodviczán és Henészen a hü utalos kiadvány, továbbá Fényes művei alapjain 2. sz. táblázat A település SzántóRét Legelő Erdő Szőlő Haszna( )sszesen neve föld vehe(töredék tetlen holdakkal) katasztrá lis holdban Bodvicza 1882 603 360 1815 4662 Henész 1163 460 93 1487 3304 Összesen 3045 1063 453 3302 7966 % -ban 39 13 6 42 100 Fényes Elek pontosabb adatai szerint: Bodvicza 1905 710 258 1813 164 4852 Henész 1163 460 93 1487 92 3296 Összesen 3068 1170 351 3300 256 8148 % -ban 38 14 4 41 3 100 Ha e két település adatait Nagyatádéval hasonlítjuk össze, azonnal szemünkbe ötlik, hogy mindkettőben a szántóterület arányaiban több, mint a mezőváros határában, ahol az erdő és a hasznavehetetlen terület (nyilván a Rinya közelsége miatt) a határ jelentős részét foglalja el. A rét és a legelő arányában alig van eltérés a három település adatai között. Somogy megye egészének adatait vizsgálva úgy találjuk, hogy ott az erdő aránya mindössze 29,5% a terület egészéhez képest, míg a szántóföld aránya 39%! Nyilvánvaló, hogy Belső-Somogy múltból örökölt erdősültsége, a táj jellegzetes földrajzi arculata adja ezeknek az eltéréseknek magyarázatát! Ez a vidék még a XIX. század első felében is erdőkkel és erdőkben lakó betyárokkal, bujdosókkal, s abban makkoltatott sertések seregével volt jellemezhető. Ezen csak keveset változtattak a kisebb irtások. Ez a művelési ágak szerinti megoszlás nyilvánvalóan súlyos tehertétellé vált a kevés földdel felszabadult volt jobbágyok, zsellérek számára. A társadalmi és a gazdasági élet átalakulása Nagyatádon a forradalom után A gazdasági élet kibontakozásának egyik lehetséges feltételét: a föld tulajdonviszonyának alakulását az előzőekben részlegesen megvizsgáltuk. Nyitott maradt azonban az a kérdés, hogy miként alakult, formálódott az itt lakók élete? Milyen terheik voltak, és milyen megélhetési lehetőségeik? A ránk maradt néhány leírás, a települések korabeli ismertetése keveset árul el életükről. Az 1850-es évek derekán készült és a megye főorvosa, Csorba József által írott könyvben csupán annyit találunk „Nagy- vagy Horvát Atádról", hogy 1780 katolikus lakosa volt. E mezőváros egy részét Kis-Atádnak nevezték - írta még Csorba -, vagyis ekkor már nem különítették el a két elepülést, Kis-Atád már csak egy utcája volt a mezővárosnak. A megemlítendők között már nemcsak a ferences