Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

T. Mérey Klára: Nagyatád, a kisgazdamozgalom bölcsője (Első rész)

Az úrbéri birtokrendezés ügye azonban nem zárult le 1848-ban. Nagy- és a hozzákapcsolt Kisatádon az önkényuralom idején tovább folyt az alkudozás. 1851 novemberében új egyezséget kötöttek az atádiak a földesurukkal. Az 1847. évi legelőegyezségben megállapított telkenként 11 hold helyett most (1851-ben) 9 hold legelő kiadásában állapodtak meg és a fajzási jog fejében megkapták a legelőn lévő fákat makkal és gubaccsal együtt. Az újabb egyezség értelmében azonban egy 6 öl széles területet tartoznak a volt jobbágyok saját erdejük és az urasági erdő között kiirtani, és ezzel választóvonalat teremteni a két birtok között. Az egyezség szövege azt is leszögezte, hogy ezentúl a mezőváros polgárainak kötelessége erdejükben a pagonykihasítás, az erdő feletti felügyelet stb. Ebben az egyezségben határozták meg pontosan azt is, hogy a volt telkes jobbágyok telkenként 22 magyar hold szántóföldet és 8 hold (900 négyszögöles) rétet kapnak. (Az előzőekben említett, földminőség szerinti alacsonyabb osztályba sorolás már nem került szóba.) A határok kitisztításához a volt jobbágyoknak munkával, illetve napszámosokkal kellett hozzájárulniuk.

22 Úgy látszott, hogy minden rendben van. Hét évvel később azonban újra feltűnt Nagyatád neve a peres iratokban. 1858 februárjában Nagyatád mezőváros volt telkes jobbágyai azt kérelmezték a törvényszéktől, hogy hitelesíttesse az 1852-ben megtörtént mérnöki felmérés és rendezés munkálatait. Ugyanakkor előadták azt is, hogy a telekkönyvből kiderült, hogy a bérelt kenderföldjeiket szántóföldi állományukba mérték bele és ezzel - az egyezségben megállapítottnál - lényegesen kevesebb szántóföldet juttattak nekik. Kérelmezték tehát, hogy a régi telekkönyvben lefektetett mennyiségben kaphassák ki kenderföldjeiket. - Ugyanez év őszén azt is sérelmezték, hogy a legelő- és erdőelkülönítéskor sem történt meg a „bírói hitelesítés". Ebben a kérvényben említik meg azt, hogy a rétekkel kapcsolatosan is megrövidítették őket, az egyezségben lefektetett mennyiségnél kevesebbet mértek ki nekik. A kérvényekre egy év múlva, 1859 decemberében érkezett válasz a soproni főtörvényszéktől. A nagyatádi volt jobbágyok panaszát elutasították azzal az indoklással, hogy az 1851. évi egyezség szövege nem tartalmazza világosan az illetőségen felüli rét mennyiségét. Nagyatád ismét fellebbez. I860 februárjában beadott folyamodványban világosan rámutatnak arra, hogy az egyezségben megállapított 900 négyszögöles hold helyett az uradalom 800 négyszögöles holdban mérte ki réti illetőségüket, méghozzá nem is az egyezségben meghatározott helyen. A kiküldött bizottság miután a földesúr is elismerte azt, hogy az egyezség a belsőségekre is kiterjedt elrendelte a végrehajtás teljesítését, és ezzel a hosszúra nyúlt per lezárult.

23 Az 1866-ban, a megye alispánja által hitelesített telekkönyvben összesen 1786 hold volt a polgári birtok (ebből 369 hold volt legelő) és 3574 hold volt az „úri birtok." Nagy- és Kisatád határa 5360 magyar hold volt, (Döbrögpuszta nélkül).

24 Az egész megye területén lefolyó úrbéri perekhez viszonyítottan, Nagyatádon kedvezőtlenül folyt le az úrbéri birtokrendezés. Megtaláljuk ott a teljesen kisemmizett réteget (szerződéses zsellérek), s szemünk előtt játszódik le - az iratokból követhetően - a legelő területének igazságtalan csökkentése, a mezőváros szűk határok közé szorítása. Az, amit a volt jobbágyság legjobban szeretett volna elérni: a jobb gazdálkodás lehetőségének megteremtését - nem sikerült megvalósítaniuk. Meggyőződésem, hogy a paraszti birtok Nagyatádra jellemző szétdaraboltsága, az a tény, hogy még az 1930-as években is több parasztgazdának 30 holdnál kisebb