Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 25. (Kaposvár, 1994)

Dóber Viktor: Ismeretlen adatok Pálóczi Horváth Ádámról, a tapsonyi felkelésről, valamint a bajomi-sárdi állapotokról Patyi Antal plébánossága alatt

szeminárium kápolnájában. Újmiséjét Szanyban mondta 1774. jún. 5-én. Házikáplán volt Szőlősgyörökön a Jankovics családnál 1774. júl. 8-tól, közben teológiai tanulmányokat folytat Budán az egyetemen, ahonnan visszahívták 1777. dec. 13-án. Káplán Tapsonyban 1778. jan. 4-től, Somlóvásárhelyen 1779. jún. 17-től. Plébános Erdőcsokonyán 1782-től, Látrányban 1789-től (haláláig). Mindkét plébániára gr. Széchenyi Ferenc mutatta be 1782. március 19-én, illetve 1789. jan. 30-án. tl811. okt. 27-én. „Balatonlellén helyi káplánságot szervezett 1789-ben, plébániaházat építtetett 1801-ben. Nagyatádon az 1794. okt. 20-i végrendelete szerint 5 365 ezüstforint 47 korona vagyona volt és Balatonlellén szőlleje. 1801-ben 1000 ezüstforintos alapítványt tett és kamatainak felét a lelkéért mondandó szentmisékre, a másik felét a szegény gyermekek tankönyvszükségleteire kell fordítani. Az 1811. okt. 8-i második végrendeletében templomára még 100, a plébánia szegényeire (Látrány, Lelle, Somogytúr, Visz) is 100-at hagyott." 68 Az eredeti levélszövegben: „hová viszed az én Krisztusomat" mondatban az akkori írásmód szerint Krisztust így rövidítette: Xristusomat"... 69 Hol lehetett a látrányi plébános, mikor e megdöbbentő jelenet végbement, s vajon a paplak kirablásakor otthon volt-e, nem tudjuk. 70 A gamási plébános nevét is megtudhatjuk Pfeiffer művéből (i. m. 239. o. ): Cziffray Imre volt (1789-1825): Expálos, vagyis pálos szerzetes volt, aki a feloszlatás után kénytelen világi plébániát vállalni. Messze, Sajóládon = (Borsod m.) született 1756-ban, szegény szülőktől. A filozófiát a rendi főiskolán, a teológiát Pozsonyban, a Generális Szemináriumban végezte. Pappá szentelték Pécsett 1774-ben. Rendje feloszlatása és tanulmányai befejezése után a veszprémi egyházmegyébe vették fel 1788. jún. 29-én. Káplán Mernyén 1788. szept. 22-től, helyi káplán Gamáson 1789. febr. 17-től, a kaposvári kerület esperese 1807. nov. 12-től, +1825. ápr. 21 -én, 68 éves korában. A hagyomány szerint a régi temetőben nyugszik, amely a Polányba vezető út mellett a falu végén fekszik, ma szántóföld. .Alapos képzettségű, példás életű pap, atyaként és apostolként működött hívei között. Nagy jótevője a szegényeknek. Buzgólkodására és fáradozására épült meg Kiss Ignác földesúr és neje Lengyel Anna bőkezűségéből a gamási templom és plébániaház 1814-ben. Ugyanezen év pünkösd utáni 20. vasárnapján ő áldotta meg Nagyboldogasszony tiszteletére. A tanügy terén kimagasló buzgóságáért Ferenc király elismerésben részesítette." Kár, hogy Pfeiffer nem ismerte Patyi Áltálnak a veszprémi püspöki levéltárban rejtőző fenti levelét, mert akkor e két pappal kapcsolatos előző érdekes adatokat is beépíthette volna könyvébe. - Érdekes, hogy cigány is volt a felkelők közt, ráadásul oly gonosz, hogy a kocsin bizonyára kötelességeit teljesítő plébánosra mert lőni. Nagy kár lett volna, ha eltalálja a golyó, akkor az 1800-1825 közt végbevitt jó cselekedetei, építkezései stb. nem valósultak volna meg. 71 Bizonyára saját plébániai lovas fogatával ment valahová, hiszen abban az időben a plébános a számos filiális falu ellátása, főleg gyóntatások, temetések végett így volt független bárki más fuvarostól. Bizonyára volt saját kocsisa is. Az 1975. évi Schematismus szerint (227. o.) a török alatt elpusztult falut, Gamást 1720 táján telepítették újra, az első szentegyház egy vesszőből font kápolna volt, 1789-ben első papjuk, a pálos Cziffray már tömésfalat csináltat s megkezdi az anyakönyvezést, 1814-ben pedig elkészül az új templom. 72 Veszprém, Püspöki levéltár, Acta Miscellanea 1800. nov. 16. 73 Schern. 1975. 50. p. 74 Uo.49. p. 75 BajtaiZsigmond: Krisztus tanúi a történelemben. Pécs, 1993- 138. p. 76 Lecticalis jövedelem: amit a papnak a hívek készpénzben fizetnek párok szerint. 77 Seminarium deficientium: ide helyezte el az egyházmegye a szellemileg megrokkant papokat. 78 Mensa: asztalt, tela: szövést jelent. A hívek tehát fizettek olyan természetbeni dolgokat, melyeket a plébániai konyha számára hoztak régebben is: baromfi, tojás stb., egyes helyeken télen disznóöléses kóstolót küldtek a papnak, így lehetett szokás a szövés is, hiszen akkor még gyáripari termék nem volt, házilag szőttek-fontak fehérneműket is. 79 Szabó Pál: vö. Pfeiffer i. m. 957. p.